A Mi Kis Családunk

Leé József (1956-2016)

Szerző:

szerző 2004-2016 közt

Fedél Nélkül 2011. március 17. 435. szám

bemutatjuk:

Leé József művész urat

Keresni, s megtalálni a szépet

Vajda Norbert riportja

Sokáig elég rossz véleménnyel voltam a Fedél Nélkülről, s el nem tudtam képzelni, hogy én bármikor is ennek a lapnak a hasábjain fogom publikálni a verseimet. Az igazat megvallva nem sokat tudtam az egészről, sablonokra épülő véleményemet azokra a koldusokra alapoztam, akik erőszakosan akarnak bevételhez jutni az újsággal. Ezek a kellemetlen tapasztalatok késztettek arra, hogy

én élből elhatárolódtam a laptól.

Ehhez képest az első versem egy hajléktalan-vers volt, az a címe, hogy „Vers (lak)cím nélkül”. A kollegáim olvasták, tetszett nekik, s kérdezték rögtön, hogy miért nem adom le a Fedél Nélkülbe. Ekkor szántam rá magam, hogy vegyek egyet, s a mai napig emlékszem, hogy Sárközi László  verse volt az első, amit elolvastam… mondtam is, hogy hűha, hátha itt ilyen versek jelennek meg, akkor persze, én ezt elküldöm.

Így jelent meg 2004 márciusában az első írásom nyomtatásban. Meg kell mondjam, nagyon büszke vagyok erre, azóta ezt már több nyelvre is lefordították. Ez a siker volt az, ami lehetővé tette, hogy az addigi félkész verseimet befejezzem.

Mindig az a vers a legfontosabb, amit írok.

Nagyon hosszú ideig minden hónapban leadtam egy-egy újabb munkámat. Érdekes, mert ez a rendszeresség fegyelemre szoktatja az embert. A mai napon már több mint 100 versem van, szerteágazó gondolatvilággal, amiben persze vannak domináns elemek. Ha egy kötetbe kellene elhelyeznem, azt hiszem három nagy fejezetre tagolnám az eddig munkáimat.

Én magam mindig is szegénységben éltem, ezért az egyik visszatérő témám a fizikai nélkülözés, a nyomor. A másik nagy csoport abból táplálkozik, hogy én mindig tudatosan keresem a szépet a világban, s azt hiszem ebből következik a harmadik, mert mindig találok is valamit.

Aztán megpróbálom kitalálni, hogy mi miért történik. Én nagyon tisztelem például a szerelmet, ami egy igencsak összetett és időigényes folyamat, s ez a megállapítás bizony mind a kezdetére, mind a végére igaz. Talán éppen ezért nem sok szerelem fér bele az ember életébe…

Az én verseim egyfajta betétdalok, amik megkívánják a szövegkörnyezetet, azt a prózai részt, amit talán sohasem fogok megírni. Mégis boldoggá tesz, hogy sokan olvassák a különálló, mégis valamiféle gondolati keretbe szervezhető írásaimat. Szeretném azt gondolni, hogy azok, akik nyomtatásban vagy éppen az interneten találkoznak a verseimmel, ebben a kusza világban kapnak tőlem valami szépet.

Fedél Nélkül Könyvek 

Beszélgetés Leé József költővel

Vers (lak)cím nélkül

Nincs ajtóm,

Nincs hová belépned hozzám barátom,

Sem ablakom, melyen át kilátsz,

S amin az eső kintről kaparász

Csendes vasárnap délutánon.

Életem maga a megnyitott tér,

S az eső a nyakamba csorgás –

Palackba zárt tablettás boldogság segít,

Ha rámtör a szorongás

Falak nélküli sorsom szobáján

Akárki megvetőn, közönnyel

Kopogtatás nélkül jár át.

Számukra mit sem jelent – tudom

Fájdalmam, önérzetem, dacom

Egy célom volt csak: a megtartó felejtés

De kell legyen valahol menekvés

Túlélni. Mit is? Már magam sem tudom.

Templomba járok. Imádkozom.

Kapcsolódó írások