szerző 2004-2016 közt
Fedél Nélkül 2011. március 17. 435. szám
bemutatjuk:
Leé József művész urat
Keresni, s megtalálni a szépet
Vajda Norbert riportja
Sokáig elég rossz véleménnyel voltam a Fedél Nélkülről, s el nem tudtam képzelni, hogy én bármikor is ennek a lapnak a hasábjain fogom publikálni a verseimet. Az igazat megvallva nem sokat tudtam az egészről, sablonokra épülő véleményemet azokra a koldusokra alapoztam, akik erőszakosan akarnak bevételhez jutni az újsággal. Ezek a kellemetlen tapasztalatok késztettek arra, hogy
én élből elhatárolódtam a laptól.
Ehhez képest az első versem egy hajléktalan-vers volt, az a címe, hogy „Vers (lak)cím nélkül”. A kollegáim olvasták, tetszett nekik, s kérdezték rögtön, hogy miért nem adom le a Fedél Nélkülbe. Ekkor szántam rá magam, hogy vegyek egyet, s a mai napig emlékszem, hogy Sárközi László verse volt az első, amit elolvastam… mondtam is, hogy hűha, hátha itt ilyen versek jelennek meg, akkor persze, én ezt elküldöm.
Így jelent meg 2004 márciusában az első írásom nyomtatásban. Meg kell mondjam, nagyon büszke vagyok erre, azóta ezt már több nyelvre is lefordították. Ez a siker volt az, ami lehetővé tette, hogy az addigi félkész verseimet befejezzem.
Mindig az a vers a legfontosabb, amit írok.
Nagyon hosszú ideig minden hónapban leadtam egy-egy újabb munkámat. Érdekes, mert ez a rendszeresség fegyelemre szoktatja az embert. A mai napon már több mint 100 versem van, szerteágazó gondolatvilággal, amiben persze vannak domináns elemek. Ha egy kötetbe kellene elhelyeznem, azt hiszem három nagy fejezetre tagolnám az eddig munkáimat.
Én magam mindig is szegénységben éltem, ezért az egyik visszatérő témám a fizikai nélkülözés, a nyomor. A másik nagy csoport abból táplálkozik, hogy én mindig tudatosan keresem a szépet a világban, s azt hiszem ebből következik a harmadik, mert mindig találok is valamit.
Aztán megpróbálom kitalálni, hogy mi miért történik. Én nagyon tisztelem például a szerelmet, ami egy igencsak összetett és időigényes folyamat, s ez a megállapítás bizony mind a kezdetére, mind a végére igaz. Talán éppen ezért nem sok szerelem fér bele az ember életébe…
Az én verseim egyfajta betétdalok, amik megkívánják a szövegkörnyezetet, azt a prózai részt, amit talán sohasem fogok megírni. Mégis boldoggá tesz, hogy sokan olvassák a különálló, mégis valamiféle gondolati keretbe szervezhető írásaimat. Szeretném azt gondolni, hogy azok, akik nyomtatásban vagy éppen az interneten találkoznak a verseimmel, ebben a kusza világban kapnak tőlem valami szépet.
Beszélgetés Leé József költővel
Vers (lak)cím nélkül
Nincs ajtóm,
Nincs hová belépned hozzám barátom,
Sem ablakom, melyen át kilátsz,
S amin az eső kintről kaparász
Csendes vasárnap délutánon.
Életem maga a megnyitott tér,
S az eső a nyakamba csorgás –
Palackba zárt tablettás boldogság segít,
Ha rámtör a szorongás
Falak nélküli sorsom szobáján
Akárki megvetőn, közönnyel
Kopogtatás nélkül jár át.
Számukra mit sem jelent – tudom
Fájdalmam, önérzetem, dacom
Egy célom volt csak: a megtartó felejtés
De kell legyen valahol menekvés
Túlélni. Mit is? Már magam sem tudom.
Templomba járok. Imádkozom.
