Fedél Nélkül 2010. november 11. 426. szám
Pozitív szemlélő
Vajda Norbert riportja
Erdélyben születtem, de a szüleim lemondtak rólam, így intézetekben nevelkedtem. Egy ilyen hely sohasem pótolhatja a családot, de a romániai, Ceausescu alatti körülmények meg sem közelítették ezt a mások számára természetes állapotot.
Sokkal inkább hasonlított börtönre. Számokkal jelöltek minket, én voltam a 138-as, a legjobb barátom a 129-es. Nem volt jó.
19 éves koromban ért véget ez a szakasza az életemnek. Nem volt hova mennem, de szerencsére a keresztanyám befogadott. Ekkor volt munkám, nem kerestem sokat, de nem voltak különösebb gondjaim.
2007-ben aztán meghalt a keresztanyám, jöttek a rokonok, s nekem nem volt további maradásom.
Romániában, ha nincs családod, nem lehet megélni. 2008. május közepe óta vagyok Magyarországon. Hajléktalan vagyok, a budai erdőkben élek.
Láthatod, nem vagyok vadember, senki meg nem mondja rólam, hogy otthontalan vagyok, mert én adok magamra. Én megveszem azt, amire szükségem van. A szociális munkásoktól kérhetnék ruhát, cipőt, de én inkább megveszem a kínaiaktól. Sőt, még fodrászhoz is rendszeresen járok.
Szoktam viccesen mondani a többi hajléktalantársamnak, hogy ti nem is tudjátok, milyen jó dolgunk van! Romániában is éltem az utcán, de én ott nem találkoztam olyan alapítvánnyal, mint itt a Menhely Alapítvány, vagy olyan intézménnyel, ahol az ember egyszerűen besétál, s tisztálkodhat, vagy éppen kimoshatja a ruháit.
S persze ott nincs olyan kereseti forrás, mint itt a Fedél Nélkül. Nagyon fontos lehetőség ez számomra, mert nekem jelenleg nincs más választásom. Amíg nincs lakcímkártyám, addig nem állnak velem szóba a munkáltatók. Próbáltam számtalanszor, de ezen a ponton mindig elakadok. Mostanában felsejlett a remény, hogy megoldódik ez a probléma.
Rajtam nem fog múlni, elhiheted.
terjesztő: 2008 óta
terjesztői szám: 1556
terjesztési helyszín: jelenleg nem terjeszt
