Barta Pál (Mátray) (1955-2020)

szerző 2010 óta

Fedél Nélkül 2016. augusztus 11. 576. szám és 2011. január 20. 431. szám

Hittel élni

Vajda Norbert riportja

Én egy bányásztelepen nőttem fel, ahol nem volt divat a versmondás.

A fizikai munkának azonban becsülete volt, s biztos megélhetést teremtett. Aztán bezárták a bányákat, az addigi létbiztonság egyik pillanatról a másikra megszűnt.

Elkerültem otthonról, kitanultam a lakatosmesterséget. Az évek során több műhelyben dolgoztam, ahol megbecsülték a munkámat. A művészet mellett mindig is érdekeltek a műszaki újítások, amit bizonyít, hogy több szabadalmat is be tudtam terjeszteni. Sajnos aztán a későbbiek során ezek sohasem engem gazdagítottak. Ekkortájt a magánéletemben is problémákkal kellett szembesülnöm, aminek az lett a vége, hogy

elváltunk az akkori feleségemmel.

Ezt követően kezdtem el rendszeresen italozni. Nem az a kesergős-búsulós fajta voltam, mulatoztam, társaságokba jártam. Aztán kezdtem arra rájönni, hogy még sincs ez így jól. A megpróbáltatások végül engem Istenhez vezettek, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 18 éve egyáltalán nem iszom alkoholt, s 7-8 éve nem is dohányzom.

Ma is sokat nélkülözök, mert a szaktudásom ellenére állandó munkahelyem továbbra sincs, a művészetből meg nem lehet megélni.

Minden alkotó ember szükségszerűen egy kicsit egyedül marad, nem is tehet mást, de én már lenyugodtam, nem toporzékolok.

Gyakran előfordul, hogy nem azt a festéket vagy vásznat tudom használni, amit leginkább szeretnék, de ettől még az alkotás lényege megmarad. Volt úgy, hogy a piacon a keret áráért adtam el egy festményemet. Persze, mindenkinek szüksége van a többi ember elismerésére, s a művészemberek sem kivételek ez alól, de enni kell, nincs mese.

Én úgy tartom, hogy a szőlőből is úgy jön ki a lé, ha megpréselik. Életképes férfi vagyok, vannak és lesznek új ötleteim, s tudom, hiszem, hogy ezek közül jónéhány meg is valósul majd a közeljövőben.

fotó: Primusz Péter