Olyan volt, mint a többi,
nagyon fiatal srác.
Szeretett nagyon élni,
együtt koptatta lábunk
az utcák régi kövét.
Együtt jártunk arra,
érte jött a sötét.
Felkapta őt a szél,
vitte könnyedén.
Elvitte őt a szél,
hová már fény sem ér.
Hiába hívnám újra,
már nem válaszol.
Hiába szólnék hozzá,
már nem szól.
Fényen túl az éjben
nem tercel a táj.
Két szólam vizében
a mélység csendje vár.
Hiába szólnék hozzá,
többé már nem szól.
Hiába hívnám újra,
többé már nem válaszol.
