félreértés volt persze persze hogyne
csakis az mi más – bemásztam az ágyba s
az asszonnyal kit ott találtam
szexeltem egész éjjel, mézemnek
s csokimnak hívtam, nyírtam a gyepet,
lett három gyerek, kétszer-háromszor
ki is festettem a házat, mikor el-
romlott, megcsináltam a kazánt
legyőztem az altatófüggésemet,
olvastam Spinozát naponta
de nem leltem meg istenét,
az egyik gyerek meghalt, ettem
sok lekvárt és fasírtot, minden
nap elmentem dolgozni kilenc órát
s este vissza, gyűjtve a csöndet belül
de agyamban a kerekek egyre
jártak forgatva engem lassan
feljebb s feljebb s épp amint
a tetőre értem jöttem rá: a
szomszéd ház volt az enyém és
ehhez semmi közöm nincsen…
s egyre csak borzongok – ugyan hát
mennyi időm van maradt még innen?!
