Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak,
valamint minden orvosnak, ápolónak,
gyógytornásznak és kórházi dolgozónak.
Kórház
XXIII.
Az ablakon kaparászó ágak,
párálló alkoholszagú rongy ruhám,
mocska átjárja bogáncs hordágyam.
Rossz álcaháló gyanánt hull porba
rólam a morál, a van, a volt tudás,
a kultúrám mostanra csúfos bukás,
továbbáll, akár máshol volna dolga.
Gyomrom vasmarkolja vacsorámat,
savanyún ámolyog, morog, kavarog,
az autó folyton-folyvást kanyarog,
Uram, vajon hová? s hányat?! Hányat…
Ázott, borostás pofám utálják.
Valahogyan falhoz tolnak valahol.
Fagyosan bámulnak rám a lámpák.
