567. szám Vers

Pokolkapu – Kórház XXIII

By


Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak,
valamint minden orvosnak, ápolónak,
gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.

                    Kórház
                    XXIII.

Az ablakon kaparászó ágak,      
párálló alkoholszagú rongy ruhám,
mocska átjárja bogáncs hordágyam.

Rossz álcaháló gyanánt hull porba     
rólam a morál, a van, a volt tudás,
a kultúrám mostanra csúfos bukás, 
továbbáll, akár máshol volna dolga.  

Gyomrom vasmarkolja vacsorámat,   
savanyún ámolyog, morog, kavarog,  
az autó folyton-folyvást kanyarog, 
Uram, vajon hová? s hányat?! Hányat…

Ázott, borostás pofám utálják.
Valahogyan falhoz tolnak valahol.
Fagyosan bámulnak rám a lámpák.

You may also like