Ballada egy női átmeneti szálló
hétköznapi hangulatáról
Víziló királylány, arany királylány
lépked fatank talpán,
körötte reng, amerre ment,
az egész kerület.
Arany teve a mi Aranykánk,
– caplat hernyótalpán –
akit előz a bűz, amit elűz
közeléből majdnem Soroksárig.
Ablakot nyit az új szobatárs.
Minden szem fölakad.
Bűz bent marad, hő kisuhan,
Blúz a bőrre fagy egy pillanat alatt.
– Van-e itt folyóvíz,
akár hideg, akár meleg?
Hányás- és húgyszagot eltüntető
Hypo, Biopon és Flóraszept?
– Ne sírj! „Korona” szállónk
Legszebb gyémántja Aranyka.
Vízzel, mosószerrel tőle nem szabadulsz.
Húsbárdot vegyél kezedbe!
Víziló királylány, arany királylány
vágtat fatank talpán,
szoc. munkást nyúz, ajtóig húz,
védje meg a szagtalanoktól.
Ügyeletes sohasem rest, szondát előkap.
Szín józanok a vérszomjasok.
Aranyka nem. Nem számít. Éktelen
szaglik, hortyog. A többi fuldokol.
*
Körkérdés az olvasókhoz:
Arany János megbántott szellemét
mivel lehet kiengesztelni?
