Nagy tisztelettel elküldöm Önöknek
Frissen írt versemet,
Kérem, hogy közöljék le, ha közlésre
Önök szerint is érdemes.
E sorokat Ludányi László töltötte meg,
Az Úr X. esztendejének Y havában
Egy szelet kenyérrel és vízzel a hasában,
Mert éhgyomorra írni soha nem szokott…
Szánalomra azonban nincsen semmi ok,
Csak agyamban, a sok kacat között hiába kutatok,
Jobb rím most, eszembe sehogy sem jutott,
A rím kedvéért hát, lódítottam egy nagyot.
Füllentésem most az egyszer megbocsátható,
Ritkán teszem, tanú rá a mindenható;
Miként, ritkán szegem meg fogadalmamat.
Végül nem maradt más hátra: ajánlom magamat.
Figyelmükbe ajánlom még néhány itt küldött művemet,
Melyekről egy percig sem állítom, hogy mind műremek;
De annyit talán megérnek, hogy rájuk felfigyeljenek,
És nagybecsű lapjukban végül megjelenjenek.
Tiszteletdíjamat postázzák címemre,
Hogy büszke lehessek nevemre, híremre.
Az összeg bármily nagy, nem ront a lényegen:
De ötös után nulla, legalább négy legyen…
vagy:
Tiszteletdíjamat dobják egy perselybe,
Olvassák versemet ingyen és bérmentve.
Nem vágyom vagyonra, nem vágyom hírnévre,
Amim van elég lesz vízre és kenyérre…