Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak,
valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak
és kórházi dolgozónak.
valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak
és kórházi dolgozónak.
Előhang
I.
Fogvacogok. Az apró domb alatt
lámpás autópaca suhan távot,
átfagyott, nyúlós harmatba ragadt
napkorong duzzog a látóhatáron.
Zakómra huzat sóvárog, táncol,
szorosra húzom, a markom lángol,
Kosarat adok. Bár csak volna párom…
Holtvágányra pára poroszkál,
borzong a váltó, homályló bokrok,
az árokban: nyálkás foltok,
aljukon rothadó avar rozsdál.
A varjak harákolva zajolnak,
zárva tartanak a kocsmák, a boltok.
A faágak óvón rámhajolnak.