Magamat majd veled vígasztalom
Az égre fel majd nem félve hágok
Nem fog fojtogatni majd az átok
Az elmúlással nem tusakodom
A világ színeit megcsodálom
Ahogy nem vérben fürdik az alkony
Fejemet fehér párnára hajtom
És nem fog fájni a sok szép álom
A lelkem nem ver majd halk véglobot
Nem felejtem el azt hogy létezem
De most még a szívem halkan dobog
Megbélyegezve és megjelölve
Még egyszer kinyújtom feléd kezem
De ne húzódj el megint előle
