Lakótelepi járdán

Nem én kerestem párom
a véres pusztában
és nem én találtam ki viharos éjszakákat
amikről te meséltél
nem én keltettem orkánt, mely öledbe
fújja magam
nem én jelentkeztem, hogy hű társad legyek
és éjszakánként mint folyó szeljem testedet
– napfelkeltét kortyolgatva, mely nem engem illet –
és nem én másztam meg tested tornyosuló csúcsait
s ereszkedtem le mélységeibe
nem én kívánkoztam álmaid labirintusába
– nem volt száz évem, mit neked ajándékozhattam –
én homályos utamat követtem
– egy pillanatra összefonódott lázas tekintetünk –
mégis elmentünk egymás mellett azon az átkozott
lakótelepi járdán.
   

0