Megpattant bennem egy húr,
A közöny lett bennem az úr.
Nem tudok örülni, sírni,
Nem tudok szívből örülni.
Átgázolt rajtam az élet,
Én most már mindentől félek.
Utamon nem nyílott rózsa,
Nem vár rám sehol egy múzsa.
Péntekre esik a Tibor nap,
Lelkemben sosem lesz vasárnap.
Beteggé tett engem e világ,
Hol megölik unokák egyharmadát.
Halálra ítélték őket,
Pedig még meg sem születtek.
Mit várhatok ilyen földön én,
Aki 40 éve börtönben él.
Hogy higgyék el, hogy
Ártatlan vagyok.
Mikor, kik bírálnak,
Nálamnál nagyobb gazok.
Nem vagyok ártatlan csecsemő,
Hisz élni próbálok ott,
Hol az élet temető.
Nem vagyok rosszabb senkinél,
Kezemhez nem tapad
Életet adó embervér.
