Ha átgondoltuk volna, hogy eljő,
Mikor súlyos rögök alatt…
Nem ütközünk meg véle sohasem,
Sose káromoljuk, Istentelen,
Nem bíráljuk az ételt, mibe szívét belefőzte…
Sose gúnyolódunk rajt’ utánunk integetve
Édesanyánk.
Ha átgondoltuk volna, hogy eljő,
Mikor súlyos rögök alatt…
Szebben élünk, ezerszer szebben,
Háború helyett békés szeretetben.
Keze alá dolgozunk, hálával, mert életét,
Utánunk hátrahagyta, titokban sírt, ránk áldást kért
Édesanyánk.
Ha átgondoltuk volna…
De mi..? Csak elvártunk és szidalmaztuk,
Elfáradt? Vénasszonyoztuk.
Munkájára köptünk, noha fél napon át hajtott,
Íme, most itt,
A kocsma sarkában visszasírjuk
Édesanyánk.
2012 január, különdíj
