Késő nyári füll

két ajtófélfa közt
rebben a tüll –
dobbanva nyíló

ablakban félig dúdolón
is fél-álmodó szemek
a tükrök mélyén

s a falak is mintha
befelé nézőn kifelé
dideregve álomképeik

kutatva-keresve –
visszaálmodja a tégla
azt mikor még agyag volt

madárlábak lépték
s bogarak – gyümölcs
hullva beléjük

borzong a vakolat
olyként mint
lúdbőrük

félig tánclépő láb
konyha kövén –
nem egy de kettő –

s még az órák is
fél-ásítva ütik
az egészt a felet

félig alszik a képernyőn
a formálódó üzenet
s csak fél válaszokat ad

akárkit s
akármiről
kérdezel
egyedül a
sugárzó
hő felel

válaszol rá
a fagy a hideg –
ujjak végén
bizsereg a begy

azt üzeni fagylalt
kellene tán – vagy
bográcsgulyás… hozzá

vasvilla és lapát
vagy valami egészen
és teljesen más…

2014 június
3. díj