Vásároltam egy öröklakást, amelynek kizárólagos tulajdonosa voltam. A lakásba beköltözött családtagként élettársam előző házasságából származott két kiskorú gyermekével. A hölgyet később feleségül vettem. Én alkatilag hajlamos voltam a szorongásra, stressztűrő képességem az átlagosnál alacsonyabb, konfliktuskerülő voltam. Ha a körülmények rendezettek voltak, tünetmentes voltam, és e hajlamom nem akadályozott abban, hogy munkámat elvégezzem, normális életet éljek.
A házasság azonban a továbbiakban megromlott. Akkori feleségem észrevette, hogy hajlamos vagyok a szorongásra, lelki küzdőképességem átlagosnál alacsonyabb. Elhatározta, hogy ezt a gyengeségem kihasználva elüldöz saját lakásomból. Közölte velem, el fog szabadulni a pokol. Ettől kezdve megkezdődött a családon belüli terror. Kiabálással, megdobálással, veszekedéssel pokoli légkört, terrort alkalmazott velem szemben. A terrort nem csak fizikailag, hanem szóban, verbálisan is lehet alkalmazni.
A terrort a fenti módon addig csinálta, míg idegileg felőrlődtem, és az idegösszeroppanás megelőzése érdekében, kétségbeesésemben elhagytam saját lakásomat.
Én ezt a lelki traumát azóta sem tudom feldolgozni és bűntudatom van, hogy nem volt bennem a szükséges küzdőképesség, és hagytam magam kifosztani. Tudom, hogy én is oka vagyok ennek a traumának. Talán nem én vagyok az egyetlen, aki érzékenysége miatt vesztes lett.
Várom olyan olvasók leveleit akiket hasonló trauma ért. Kérem, az alábbi postafiók címre (1507 Bp. Pf. 63.), vagy a Fedél Nélkül postacímére válaszoljanak.
Dolgozzuk föl együtt traumánkat!
Likes
Nincs hozzászólás