392. szám Széppróza

Ima a széthullott családomért “családomhoz”

Szerző:

Teremtő Istenem arra kérlek Téged, picinyke családommal újra együtt élhessek. Minden vágyam ez, borzasztóan szenvedek. Mind az a szeretet, mi bennem van és maradt, bár tudom mellettük fokozódna, nekik adhassam.
Tudom, vannak kik nálamnál többet adhatnak, de őszinte imádatot – imádatom másnak nem adhatom, és nem is akarom. Nélkülük csupán űr van a lelkemben, amely nem teljesen üres, fájdalommal, utálattal, kérdőjelekkel van tele! Bár a kérdőjelek inkább kijelentések: nem akarok, és nem is tudok nélkülük élni! Csak rettegni félni! – tenni, cselekedni semmit, de semmit. Magamért, bocsásd meg nekem, nem akarok már élni sem!
Értük, tudom mindent megteszek, minden kérésedet, kérésüket tűzön – vízen át véghez viszem! De nélkülük életem értelmetlen… Bocsásd meg nekem, de életem befejezem!
Mert ha ők nincsenek, kik szeressenek, nem maradt semmi, de semmi, mi erőt adhat és hosszú életet. Ámen!

Kapcsolódó írások