Ferenczi György elképzelhetetlen szájharmonika nélkül, bár mostanában egyre többször hegedűt is csap az álla alá. A világ legjobb szájharmonikásaként kitüntetett zenész érdeklődése mára erősen a népzene és az akusztikus játékmód felé fordult, rejtve, de tovább használva a blues-alapokat. Hangszer-virtuozitása, sajátos humora és zenei nyitottsága műfajtól és korosztálytól egyaránt függetlenné tette.
Zenei pályafutását a ’80-as években countryzenészként kezdte, majd külföldön muzsikált. (1993-ban a trossingeni szájharmonika világbajnokságon a világ legjobb szájharmonika-játékosa címet nyerte el.) Stúdiózenészként közel 250 lemezen játszott (Hobo Blues Band, LGT, Takáts Tamás Dirty Blues Band, Edda, Zorán, Kim Nowák, Gerendás Péter), 1991-ben megalapította a blues, a soul és funky gyökereiből táplálkozó Herfli Davidson zenekarát, melynek egy, a Zeneakadémián tartott koncertjéért EMERTON-díjat kapott.
Mostani formációjával, a Rackajam együttessel 2005-től dolgozik, zenéjükben egyre fontosabb szerephez jut a magyar népzene is. Az év szinte minden napjára jut fellépésük, melyeken gyakran játsszák Petőfi, Weöres Sándor, Ady, Radnóti és elfeledett költők újra felfedezett, újrafogalmazott verseit. Jelent már meg verslemezük, nemrég pedig CD-mellékletes fotóalbumuk is.
– A CD-mellékletes Petőfi verskötet hátoldalára azt írta, hogy „Egy magyar zenésznek normál esetben a népzenétől kellene bárhova eljutnia”, s azt is, hogy a Kodály-módszer hazájában ez rendszerint nem így van. Nos, a country – aminek itthoni művelőjeként elhíresült – szintén nem túl magyar műfaj…
– Nem, viszont az is népzene, és a népzenék közel állnak egymáshoz, csak ahhoz kellett sok idő, míg erre rájöttem. A magyar ember olyan, hogy ha valamit kell, akkor azt nem, vagy nem úgy valósítja meg, mint ahogy várják tőle, ami nekem nagyon szimpatikus jellemvonás, én is abszolút ilyen vagyok.
– Most a zenei alapok fölépítéséről beszélünk?
– Arról szerencsére nem tehetünk, mert Magyarországon még mindig a Kodály-módszer szerint tanulunk, így egy magyar gyerek – ha egy pici fogékonyság is van benne, anélkül, hogy a komolyabb elméleteket nagyon tudná –, már tizennégy éves korára tökéletesen értheti és átláthatja a muzsikát. Én emellett még zeneiskolába is jártam, és ez a kettő pedig már elég volt ahhoz, hogy teljesen más módon közelítsek a muzsikához, mint pl. az amerikai kollégák ugyanezen a hangszeren.
– Ezért van most szerencsém a világ legjobb szájharmonikásával beszélgetni.
– Nem a legjobbal, s most tényleg nem álszerénységből, de ezt is a magyar alapoknak köszönhetem. Mert ha én annak idején az amerikai iskolát kezdem el játszani, akkor 99.9%, hogy nem tudok az ottani korlátok közül kiszakadni. Mert akkor az az iskola állt volna közelebb. Az amerikai harmonikások közt is nagyon kevés olyan van, aki meg tudja újítani az ott létező két különböző iskolát, s akik fel tudták húzni azt az erős stíluskorlátot, ami ott a bluest övezi, és ami Európában is megvan, de Kelet-Európában már szerencsére nincs.
– Ezért kacsintgathat bármilyen irányba, a blues alapokat mindig megtartva?
– Persze! Én blues zenén nőttem fel, nem magyar népzenén, az csak később jött. Így viszont tényleg az a konklúziója nálam az elmúlt 25 év muzsikálásának, hogy ugyan blues zenét játszok, de magyar bluest.
– Ezt azért fejben össze kell rakni.
– Össze, de engem nem érdekelnek a stíluskorlátok. Én nem csak a bluest szeretem, hanem mindenfajta muzsikát. És játszani is szeretem. Magyar ember vagyok, magyar muzsika van bennem, és ez annyira erős, annyira a génekben lévő, hogy egy idő után arra kell az agyamat ráállítani, hogy ezeket a kapcsolatokat megkeressem. Mert megvannak. S mert minden népzene nagyon közel van egymáshoz, ezért megtalálni is könnyű, ha az ember csakugyan meg akarja találni őket. S nem szabad stílus-sznobnak lenni. Akkor működik.
– S merni kell kísérletezni.
– Meg tanulni kell mellette másik hangszeren, mert a bluesharmonika az a hangszer, amin ha játszik az ember, élete végére vér buta lesz. Tisztelet a kivételnek, van pár előadó, aki így is kiváló, és nagyon szeretem a zenéjüket, de az én utam az, hogy folyamatosan tanuljak a különböző hangszereken, a sajátomon is.
– Na és Petőfi?
– Ő még mindig félelmetes, tart is tőle mindenki. Ezért is nagyon nehéz színpadon énekelni a verseit. Van egy csomó, amit imádok, de mert én sem vagyok akkora forradalmár, mint ő volt, így a koncerteken én inkább a metálverseket szeretem tőle énekelni.
– És Ady Endre, Gérecz Attila, Weöres Sándor és a többiek?
– Ezekre a zene-vers találkozásokra meg kell érni. Nekem mindenki mondta fiatalon, hogy „majd hogyha megéled, el is tudod muzsikálni”. Én meg, hogy „dumáljatok csak, persze!” – s közben tényleg így van. A zenészek nem tudnak úgy bánni a szavakkal, mint a költők. De el tudják muzsikálni! Nekem fontos, hogy megtaláljam magam egy-egy versben, s aztán, ha egy bizonyosat fordul az életem, egyes versek kiesnek és jönnek helyükre újak.
– Ugyanennyi erővel jazz-fesztiválokon is zenélhetnének.
– Szoktunk is. Sőt, még néptáncos bulikon is fel szoktunk lépni. A prímások tudják, hogy én egy olyan fajta hegedűs vagyok, aki ugyanazt csinálja, mint ők, csak nálunk nem teljesen azonosak a zenei formák.
– Gondolom, ez csak akkor működik ilyen stabilan, ha tökéletes magabiztossággal műveli az ember.
– Igen, de ennek az árát mi már megfizettük, munkával. Így már biztos lehetek abban, hogy amit csinálok: jó. Tudom, ez relatív, de én belül tudom, hogy jó műsort csinálunk.
– Ha az ember magába jól figyel tudja a választ?
– Abból tudni, hogy mit érez a koncert előtt, hogy megy ki a színpadra.
– Az nem hangulat?
– Az is. Annyiban tudom, hogy nekem nagyon van kedvem muzsikálni. mindig mondom, hogy „Menjünk már ki játszani!”. Föl is lehet állni, el is lehet menni, mert sosem kötelező bennünket hallgatni. De az emberek nem állnak föl, megtapsolják és bármilyen közönséggel ez van, hogy a végén nem csak megtapsolják, de nagyon élvezik.
A Rackajam együttes tagjai:
Ferenczi György – ének, szájharmonika, hegedű
Apáti Ádám – ének, basszusgitár, melodika (tütü)
Pintér Zsolt – ének, mandolin
Kormos Levente – ének, gitár
Jankó Miklós – ének, dob, cajon
Bizják Gábor – ének, kürt
