Hulljon a hó
a tiszta, friss.
Hulljon –
takarja el
csavargó lépteim nyomát.
Hány éve így,
még mindig itt
téblábolok,
nem látom értelmét, okát.
Takarjon el!
Hulljon ezer
és százezer
kavargó, tiszta hópehely;
hisz véget ért,
miért is hurcolnám tovább.
Vagy játsszam el
(mert élni kell)
s még játszhatok
hol jót, gonoszt
és mégis azt, ki én vagyok:
a tisztalelkű, védtelen,
de szolga ostobát?
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.