A Fedél Nélkül regisztrált terjesztői igazolvánnyal rendelkeznek, mindig az aktuális számot kínálják. Többségük kultúrált megjelenésű, stabil helyen árul, nem koldulásra használja az újságot. Vannak, akik közülük is kiemelkednek, az eladott mennyiség, a pozitív visszajelzések, illetve a közösségért végzett munka alapján. Ők a kiemelt terjesztők.
Az előző lapszámban megismerhettük a Menhely Alapítvány céljait és elképzeléseit a terjesztésről illetve a kiemelt terjesztőkről, most pedig az érintetteket kérdeztük.
– Hogy lettél kiemelt terjesztő? – kérdeztem Erdős B. Gyulát, aki 2004 óta terjeszti a lapot és szinte minden lapszámban jelennek meg írásai.
– Azt hiszem, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség miatt. Anyagilag meglehetősen rossz állapotban voltam, így arra gondoltam, hogy nemcsak az újságot terjesztem, hanem a saját írásaimat is. Kiálltam az aluljáróba és a vásárlók figyelmét a lapon kívül a saját műveimre is felhívtam.
– Mit jelent neked a lap terjesztés?
– A hajléktalan emberek alkotásainak ajánlása a nagyközönség figyelmébe, ezáltal a közvélemény befolyásolása a hajléktalanságról, illetve a benne élő emberekről, a saját műveim reklámozása, és nem utolsó sorban, jövedelemforrás. Rengeteg visszajelzést kaptam a terjesztésem során, nagyon sok törzsvásárlóm van. Hívtak iskolába előadást tartani az életemről, volt, aki vacsorára több alkalommal, ajánlottak jól fizető alkalmi munkát, meghívtak az Operába több mint tíz előadásra, valaki elvitt a katolikus egyház katekézisére, fénymásolták az írásaimat. Úgy terjesztem a saját műveimet, hogy az újságok mögött tartom a kinyomtatott példányokat különböző terjedelemben. Aki nagyobb összeget ad, annak adok egy novellát is. Sokat beszélgetek az olvasóimmal. Volt, hogy másfél órát is diskuráltunk erkölcsről, etikáról, érzésekről, mindkettőnk családi és munkahelyi problémáiról.
– Milyen érzéssel indulsz el terjeszteni?
– Amikor nem vagyok rászorulva a pénzre, nem szívesen megyek ki. Nem vagyok büszke arra, hogy terjesztem az újságot. Amikor rosszul állok anyagilag, rászorultságból és kötelességből. Akkor érzem igazán jól magam, ha beszélgetni tudok a vevőkkel. Amikor nem csak nyújtja a pénzt és elveszi a lapot, hanem egy pár szót váltunk, ha csak arról, hogy jutottam ebbe a helyzetbe. A beszélgetéstől mindig feldobódok, és jó érzéssel terjesztek tovább.
– Mit tudsz a terjesztői klubról?
– A kiemelt terjesztők közösséggé formálását célozta meg. Mint ötletet nagyon jónak találom. Vannak, amiket a Kürt utcai helyiségben tartanak, ilyenek a filmvetítések, játékok, beszélgetések. A programok másik része kirándulás, belföldi és külföldi. Eljutottunk például Bécsbe, a Schönnbrunni kastélyhoz, de az épületbe sajnos a belépő magas összege miatt nem mentünk be. Gyakran kirándulunk a Budai hegyekben, a legutóbb pl. szalonnasütés volt.
Szuhogyi János kiemelt terjesztő
– Hogy lettél kiemelt terjesztő?
– Az eladott lapok száma és a terjesztés minősége alapján választottak ki. A Flórián téren árulok, a vevőkörömtől érkeztek pozitív visszajelzések. Nem iszom, nem erőszakosan tukmálom az újságot, igyekszem az öltözékemre is odafigyelni.
– Mit jelent neked a lap terjesztése?
– Először is, jövedelemforrás. Azon kívül, kapcsolatteremtési lehetőség. Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, sok hasznos tapasztalatot szereztem. Nem utolsósorban szórakoztat a terjesztés. Amikor reggel elindulok, nem arra gondolok, hogy munkába, dolgozni megyek. Úgy érzem, új lehetőségeket hozhat a nap. 2000 óta vagyok a jelenlegi helyemen, most már nyolc éve, hozzátartozom a városképhez.
– Milyen a kapcsolatod a többi terjesztővel?
– Elég jó. Vannak, akik tiszták, rendesek. De nem vagyunk egyformák, sajnos sokan egy-egy rosszul sikerült napjukkal rontják a többiek renoméját. Védekezni nagyon nehéz, szinte lehetetlen ellenük. Viszi őket a társaság és az ital. Amikor az látom, hogy a közelemben lévő terjesztő erőszakosan, részegen tukmálja a lapot, rászólok. Megmondom, hogy a borát legalább tegye szatyorba, és áruljon normálisan, mert így ő is jobban jár. A környékemen próbálom a terjesztés színvonalát emelni.
– Mi az a kiemelt terjesztői klub?
– Havonta egyszer szokott lenni. Egy szociális munkás vezeti és megbeszélést tartunk, vagy valamilyen program van. A Kürt utcában például vállalták néhányan, hogy rendet csinálnak a padláson. Összerakták az adományba kapott ruhákat, cipőket méret szerint.
Aztán voltunk többször kirándulni is, a Margitszigeten bringó-hintóztunk, az Állatkertben is jártunk. Volt a csapat külföldön is. Én a horvátországi Zadarban voltam. Az út hosszú volt, kocsival mentünk, de több helyen tartottunk pihenőt. Amikor odaértünk, este annyi időnk maradt, hogy lemenjünk a tengerre, ahol a bátrabbak megfürödtek (ősszel utaztunk). A szállásunk egy sokszobás házban volt, amihez jól felszerelt konyha tartozott, ahol vacsorát főztünk. Nagyon kényelmes elhelyezésben részesültünk. Másnap csavarogtunk az óvárosban. Láttunk szép épületeket, bementünk templomokba, vásároltunk üzletekben. Dél körül sajnos vissza kellett indulnunk. Este 10 óra körül értünk vissza Pestre. Az egész út nagyon kellemes volt, én nagyon jól éreztem magam.
Papp Attila kiemelt terjesztő
– Mikor és hogy került kapcsolatba a lappal?
– 2004-ben, amikor az utcára kerültem. Mondták, hogy van egy ilyen lehetőség. Jelentkeztem – felvettek, azóta csinálom. Kiemelt terjesztő úgy lettem, hogy az egyik szociális munkás megkérdezte a véleményem. Elmondta a feltételeket, hogy mit várnak el egy kiemelt terjesztőtől, mire lehet jó ez nekem. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Ez 2006-ban történt.
– Mit jelent Önnek, hogy kiemelt terjesztő?
– Felelősség és megtiszteltetés. Felelősség, hogy a tőlem elvárt színvonalon terjesszem a lapot és öltözködjek. Ha a környezetemben azt látom, hogy valaki nem megfelelően viselkedik, bizony leküldöm a pályáról.
– Reggelenként hogy indul el terjeszteni? Munkának tekinti, kötelességnek, vagy szórakozásnak?
– Munkának tekintem. A napi betevőmet meg kell, hogy keressem. Az utca, ahol lakom, nagyon drága. Az újságot is mindennap meg kell vennem. Viszonylag jó helyen terjesztek Budán. A vásárlóim többsége nagyon normális.
– Gondolt-e arra hogy a bejelentett munkát vállaljon?
– Sajnos sehova nem hajlandók felvenni, mert 47 évesen már öreg vagyok. Tavaly 38 munkahelyet végigjártam a Munkaügyi Központ segítségével. Alkalmi munkát bármikor szívesen vállalok. Tekintve, hogy a terjesztésen kívül semmilyen jövedelmem sincs, nem könnyű megélni.
– Hogy lehet az utcán élni?
– Én elvagyok, nem brancsosodok, magányos farkas vagyok. Vannak jó ismerősök, akikkel néha összejövünk. Eltöltünk egymással bizonyos időt, és mindenki megy a dolgára. Az utca nagyon drága hely. Ha az ember nincs észnél, könnyen ráfizet. Ahol én vagyok, már megszoktak, nemegyszer adakoznak. Még nem raboltak ki, de olyan már volt, hogy elaludtam a villamoson és a hátizsákomat lenyúlták, újságostul, mindenestül. Az volt a szerencsém, hogy a pénzt mindig zsebben tartom.
– A jövőre milyen tervei vannak?
– Nekem a lap a szívügyem. Továbbra is ezt akarom terjeszteni.
