„Szomorú madárfütty nem létezik.”
(Müller Péter)
Egy fiú és egy lány sétálnak, egymáshoz simulnak. Szerelem. Az erdő hangjai: falevelek susogása, a nap melege, a szellő simogatása. Béke, harmónia. Lehet, hogy tényleg Isten teremtette a világot? Lassan bandukolnak, kéz a kézben, kiélvezve minden pillanatot, a madarak énekét, a természet varázslatát.
A kis fülemüle enyhe szédülést érzett. Nehezebben mozgatta a szárnyait, bizonytalan volt a repülése. Nem tudta tartani az irányt. Valami nagyon nem jó. Megpróbált felszállni a fa tetejére. Nem sikerült. A legközelebb lévő ágon tudott megkapaszkodni. Egyre erősebb fájdalmat érzett. Reggel evett a bogyóból, ami egy nagy bokron piroslott. Az ösztöne azt súgta, hogy nem szabad belőle csipkedni, de nagyon éhes volt, és az éhség győzött. És most egyre jobban szenvedett, egyre hangosabban rikoltozott.
Egy fiú és egy lány. Szerelmesek. És ilyenkor nem csak a másik csodálatos, hanem minden. A természet. Igen, bizonyos, hogy van Isten. A hullámzó fűtenger, az ékszerként csillogó virágok, a karcsún hajladozó faóriások és a legragyogóbb csoda: a madarak éneke, amit nem pótolhat semmilyen hangszer. A mindent betetőző remekmű.
A fülemüle belső részei össze-összerándultak. Egyre erősebben, egyre fájdalmasabban. Egy sajgó lüktető seb volt az egész kicsi teste. És a torkából előtörő kiáltások ezt a fájdalmat kürtölték világgá. Azonban ő csak ezt az egyféle hangot bírta kiadni – amit viszont az emberek gyönyörködve hallgattak. Csakhogy ezek nem a gyönyör, hanem a kín hangjai voltak, a legnagyobb gyötrelem és fájdalom sikolyai. Ebből a kínlódásból születtek a legnagyobb remekművek: Van Gogh vonagló ecsetvonásai, Mozart Reqviemje, József Attila Kései siratója. Kínlódásból, gyötrelemből, fájdalomból. De az emberek ezt csodálták és szerették, és mondták: ez gyönyörű, még sok-sok ilyen remekművet akarunk – vagyis: kínlódjál még nekünk, mert az olyan csodálatos!
Egy fiú és egy lány. Szerelmesek. Megállnak és magukba szívják a természetet, az isteni harmóniát, a legtökéletesebb alkotást.
A kis fülemüle belsejét iszonyú görcs rándította össze, halálsikoly tört ki belőle, majd elhomályosult előtte a világ és lezuhant a fáról.
Egy lány és egy fiú. Összebújnak. A lány pisze orrát a fiú arcához dörgöli: „Ugye milyen csodálatosan dalolnak a madarak?”
– április hónap, első díj –
