(Bálint napra)
Ha a szerelem elkerül…
a szív csak szikkadt fűcsomó.
A tópart, s alkony: giccs. Kacat
minden, mi réten elterül.
Köves mederben kiszáradt patak,
fakó felhő vagy egyedül.
Ha a szerelem visszatér…
a szív felzengő pacsirtadal.
Az ég kéklő közelség, s bármi ér
a sebzett szárny begyógyul oly hamar.
Körül a nyár, belül sugárzó, tiszta fény,
minden nap új trillát ígér.
Ha a szerelem elkísér…
a szív az ifjúság temploma.
Oltára teremtést dicsér,
csöndjét betölti búgó orgona.
A vágy, mint örökmécs lángja ég;
titkok kelyhe: bor és kenyér.
Ha a szerelem elmerül…
a szív hűlt márvány-bálterem
lefüggönyözve, üresen.
Kristályszilánkra árnyék nehezül.
Elpattant húron megkopott vonó
süket melódiákat hegedül.
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.
