562. szám Vers

Tűzrevetett versek

Szerző:

Lombfölddé korhadnak az őszi levelek,
az elmúlás szaga kertemben kering.
Fáradó szememmel figyelek egy felhőt,
mely ráterül a tájra, mint halotti ing.
A kis tűz lábamnál mérgelődve pattog,
sárgás füstcsíkokat ereget.
Csak bámulok az égre mindhiába,
bűvölöm a lassan úszó szürke felleget.
Nem kapok választ kérdéseimre,
nem felel nékem se ember, se ég.
Laponként dobálom verseim a tűzre,
a nyirkos papír füstöl, lángrakap, elég.
Kérdőjellé formálódó füstjeleket
látom, kár küldenem az őszi égbe fel.
Nem kapok választ kérdéseimre,
rájuk ár az isten sem felel.

a szerző Őszi kék c. kötetéből

Kapcsolódó írások