Kapumat már nem zörgeti senki…
a levelesláda kész pazarlás…
a sok halott rokon nem ír mán levelet
és pénzt se hoz nekem a gazsuláló postás.
Mostanában mindig egyedül vagyok,
magamban beszélek
míg el-elmatatok…
vagy a kutyával zsémbelek…
ő meg rám morog.
Olyanok vagyunk már mi ketten
mint a kulcsavesztett, rozsdás,
csikorgó lakatok.
Likes
Nincs hozzászólás