Karácsony este van.
A kinti félhomály beszűrődik az ablakon
megvilágítja a még csupasz fenyőt az asztalon.
Díszeket válogatva fel-fel villan,
gyerekkorom egy-egy karácsonya.
Amikor még volt család,
testvér, apa és anya,
Szegényes, de feledhetetlen
karácsonyi vacsora.
Hó hullás közben esti séta,
/akkor még voltak telek/,
boldog voltam,mint minden gyerek.
Ekkor kaptam meg első könyvemet,
melynek illatát még ma is érzem,
mert fel tudom idézni,
és az időkön túl,
bele is tudok nézni.
(2016 december)
Díszítem a fát, rakosgatom a díszeket,
merengek tovább, keresem emlékeimet.
Az utcára kimegyek, a zsebembe
/mint anyám/
egy kisdarab kalácsot teszek.
Ballagok lassan, gondolatok kavarognak,
mint hó a szélfúvásban , s a kalácsot
felaggatom egy bokor ágra,
hogy cinke és cinege, ha felkel,
legyen nekik is szép a reggel.
Templom elé érek, ajtaja nyitva,
a bentről jövő fény az embert
éjféli misére hívja.
Orgona hangja emeli az ünnepet,
áldott karácsonyt kívánok mindenkinek!