Társas magányunk
Közösségbe kényszerül;
Könnyezik álmunk,
Mert sohasem teljesül.
Elszürkül világunk,
Elszürkül a szemünk;
Beszűkül világunk,
Beszűkül a szívünk.
Bár senki sem ártatlan,
Sorsunk, létünk áldatlan,
csak kínlódunk álmatlan
Szürke színű ágyakban.
2016 október, 2. díj
