Szürke hétköznapok a zöldre festett falak között. Lakályos 76 ágyas kórtermek, meg egy WC. Koedukált.
Reggeli sorakozó. Névsorolvasás. Nyolc hiányzó. Igazolt hiányzás, meghaltak. Az egyik lógósnál ez már a második alkalom, hogy ezért nincs itt. Feltámasztják….a falnak.
Én vagyok a Megváltó – Ráhagyják, van itt fontosabb dolog is.
A rangidős beteg (kétszáz napja hozták be elgennyesedett lúdtalppal, de már szinte tünetmentes, alig köhög), tartja a nagyvizitet. Mellette a konzulensek. Rutinos kórház viseltek. Egyikőjük, akit egyszer már majdnem meggyógyították mielőtt elhunyt volna, a proszektúráról akkreditálták. Most egy kicsit jobban van.
A sebészet képviseletében egy féllábú beteg a segítő. Ugyan a jó lábát vágták le tévedésből, de a másik már szépen gyógyul. A fertőző osztályról egy egzotikus betegségből lábadozó az ügyeletes. Bravúros gyorsasággal állapították meg, hogy mi a baja. Mikor az első nap délben elébe tették az ennivalót, amiről azt állították, hogy ez az ebéd, leesett az álla. Ebből rögtön kiderült, hogy leprás, de rohamosan javul, mióta az orvosok csak ritkán járnak be dolgozni a kórházba. Az urológiáról egy leszerelt víztoronyőr egészíti ki stábot. Mikor elzárták a csapokat Víz Elek bácsi munka nélkül maradt, ebbe belebetegedett, így megszűnt a TB folytonossága. Már nincs sürgős dolga, ráér betegtársait pátyolgatni.
Kezdődik a nagyvizit. Az eddig itt soha nem látott alapossággal dolgoznak a vizitelők. Most nincs mis-másolás, néhány kérdés után szabatos választ kapnak az ápoltak a kérdéseikre. Valahogy így:
– Mivel hozták be a beteget?
– Egy építkezésről, talicskával. Leesett az állványról, és keze, lába eltört.
– Gipszet hozott magával? – kérdik a betegtől – ez mostanában így divat, a beteg hozza az orvosságot is.
– Mindig van nálam gipsz a talicskában, ha kórházba visznek.
– Gipszeljék be!
– Ha, meg tetszik engedni – szól a beteg – hadd csinálja a kollegám, ő gyönyörűen glettel.
A vizitelő beleegyezően bólint, és továbbmennek. Megállnak egy zavaros tekintetű borostás ember ágyánál.
– Mi a probléma?
– Alkohol.
– Hány éves a bácsi?
– Harminc leszek a jövő hónapban.
– Maradjunk annyiban, hogy 29 múlt – és továbblépdelnek.
A szemészeten egy hölgy már két hete panaszkodik, hogy homályos a látása. Türelmesen végighallgatják, majd a kezelési útmutató következik.
– Az Isten szerelmére, valaki pucolja meg már a szemüvegét, és utána írják meg a zárójelentést.
Esemény nélkül lezajlott a nagyvizit. Délben beugrik a dietetikus az ebédek miatt. Elvisz a konyháról harminc kiló húst, és már kész is van a diéta. Precíz szakmunka volt.
Kezdődik a látogatási idő.
Ilyenkor pontosak az orvosok is. Csinosan kialakított irodában várják a beteglátogatókat. Előtte fegyveres pénzügyőrök posztolnak. Az ajtón rezezett aránytábla, rajta a felirat: „Paraszolvencia osztály”. Az egészségesek ide járnak áldozni a lelkiismeret oltárán.
Vége a látogatási időnek. A pénzügyőrök izzadó homlokkal cipelik ki a zsákokat.
Lassan elcsendesedik a kórház, és nyugovóra térnek a betegek. Némelyek örök nyugovóra. Az utolsó főorvos is készül elhagyni a munkahelyét. De hirtelen a szívéhez kap, és összeesik. Nagy futkosás támad a folyosókon. Megérkezik az ügyeletes beteg, és rápillant a halódó orvosra. Életveszélyesnek tűnik az eset. Gyorsan megvizsgálja… a zsebeit. Nincs nála TAJ kártya, lakcímbejelentő, és a pénze is kevés. A diagnózis viszont pontos. Nem ide tartozik.
2015 december, 2. díj
