Az ajtóm is vágyott rá, hogy megnyisd!
Hogy kitárulkozzon Neked az éjszaka!
Minden öröm-gyöngye öledbe guruljon!
Az égbolt is fölékesítette magát!
Csillag-flitterekkel szórta be a haját!
S hogy járjon saját kedvébe
Hold-brossát is kitűzte mellére!
(Hárman lettünk volna
Te, én és az összeolvasztó Szerelem!
S, hogy eggyé lehettünk volna; kegyelem!)
Nem jöttél el, nem is üzentél!
Rácsukódott a városra az est!
Mind nagymamám háza mellé kitett szekrényének ajtaja!
Megőrizve minden titok-kacatot!
Csak a kárörvendő Csend,
csalódásomon egyedül ő kacagott!
