Éveinket megette a szöcskő.
A sötét.
A kétségbeesés.
Az aggodalom.
A depresszió.
De Te égsz fönn!
S kipótolod
Halottainkat.
S ha megette…?
Zenék ajtai tárulnak:
Az üvegtengernél énekelünk.
Hiszek Benned.
Éveink csak most kezdődnek.
Szerelmesen…
Felhők alatt nézem
A lövészárkokat.
Dárdákból kapákat
Készítünk.
A Város ajtaja
Mindig nyitva.
Éveinkre
Nem emlékezel.
Emeld föl fejed.
Irgalmazz.
S Ő irgalmaz.
Likes
Nincs hozzászólás