A március a tavasz első hónapja. A feltámadás, és az újjászületés visszavonhatatlan jele. A Debreceni Református Egyházmegye esperesének, Vad Zsigmondnak tömör, de annál kíváncsibb, csalogatóbb bevezetője után türelmetlenül vártam, milyen koncert eleibe nézek majd. Ha hallottam még gyönyörűbb éneket, mint amilyennel kezdték, akkor az csak a mennyhez fogható lehet, amit az „ÉDEN” koncert nyitott.
Ott és akkor, ahol volt. Csak ízelítőt hallhattam NÁLAD akkor a Nagytemplomban, 2009. március első napján, első estéjén. De nem ez az első koncert, amit átvehettünk TŐLED, Uram, ebben a formában. Ez a maga nemében már a második, amit a Nagytemplomi Ifjúsági Zenekar indított el. Szerencsi Imre tiszteletes volt ennek az együttesnek a megálmodója.
Komolyan komponált, igazi művészi előadású, igazi hangszerekkel előadott, szívből jövő dicsőítésnek voltam szem és fültanúja.
Hozzám szólsz, Uram!
Mily boldogság ez nekem, hogy VELED lehetek. Szívem elárasztottad Szentlelkeddel, fejem csordultig öntötted olajjal. Profi tolmácsolásban, a mennyhez hasonló élményt nyújtottál; útlevelet, ami feljogosít arra, hogy jogom legyen belépni HOZZÁD, a mennybe.
Szent vagy, Uram! Senki ne higgye, hogy aki HOZZÁD belép, nem tapasztalja meg jelenlétedet – még akkor is, ha nincsenek képek a falon, szobrok a talapzaton. TE a szívünkben laksz, és nem az a lényeg, hogy minél színesebb legyen a templom; mert a templom: én vagyok. Ma este még maga a Nagytemplom is mosolygott, hogy ilyen rendezvényt tartottak NÁLAD. Olyan jól esett neki, hogyha maga Kossuth hallhatta volna, a „magyarok Mózese”, aki nem is egy beszédet mondott bene, enyhén szólva meglepődne most.
Pengjenek hát a húrok! Dobbanjanak hát a dobok! Szóljon hát az ének!
Ma este nem az orgonáé volt a főszerep, hanem a legszebb hangszeré, amit valaha is alkottál: az emberi hangé. Rajtunk volt a sor, hogy örömünket fejezzük ki, és hálánkat NEKED, amiért szeretsz minket. Nagy nap a mai. Megtiszteltetés, hogy részt vehetek ezen a rendezvényen. NÁLAD. Mert NAGY VAGY. Kegyelmed által, hitben és szeretetben, végtelen örömmel, cserépedényként vagyok most itt.
Milyen érzés lehet odadönt, NÁLAD lenni? NÁLAD lakni? VELED élni?!
Emberi ésszel felfoghatatlan, milyen érzés lehet TÉGED állandóan dicsérni. Micsoda boldogságban részesülhetnek az angyalok, akik mindig örömmámorban úsznak VELED! Úgy, hogy…hm mindig boldog legyek. Ahol nincs halál, betegség, fájdalom … csak TE! Csak TE, öröm és béke, boldogság és szeretet – ÖRÖK ÉLET!
Mondom, fantasztikus koncert elejébe nézhettem, sőt, már ahogy írom, lassan a felénél járunk, mikor is már olyan extázisban vagyok, hogy legszívesebben NÁLAD szeretnék most lenni!
Ujjongj hát, szívem! Örülj, s adj hálát, hogy itt lehetsz, hogy betekintést nyerhetsz a mennybe! A templom sajátos akusztikája lehetővé teszi, hogy bárhol is ül az ember, ugyanúgy hallja – akár elől, akár hátul, bal vagy jobb oldalt ülne.
Valóban, mennyei, „ÉDEN”-i koncertnek voltam tanúja. A koncert közepe felé egy rövid istentisztelettel „fűszerezve” volt lehetőségem arra, hogy hálát adjak NEKED, amiért lélekemelő élményben részesítettél. Mintha a mennyből szólt volna a koncert. Szerencsi úr trombitaszólója után ízléstelen, ám valahol nagyon is földi, igazságos, és megdöbbentő volt a gitár hangja. A húrok pengetése mintha magát a poklot idézte volna elő, ki lázad, mert érzi, hogy itt a vég. Az ébredés ideje ez az alkalom. Azé.
Már győztes vagyok, mert VELED lehettem, Uram, ezen a gyönyörű estén, ami csak egy pillantás volt a Részedről, hogy betekintést nyerhessek HOZZÁD!
Mikor kimentem a templomból, akkor meg úgy tettem, mintha „mise” történt volna.
Likes
Nincs hozzászólás