a kicsinyke jólét előtt
amikor a Kultúrát
éppen vigyázta Isten és
őrizték isten-őrizte galaktikák
senki kétmarokra nem fogott
teremteni kellett nem építeni
téglarakás szerinti tébolyult
manuáliákkal bagzó napot
csillagzó csillagot és az idő
nem volt csupán ketyegő óra
de semmi szerkezet nem volt
mert amik voltak azelőtt
ahogy manapság az égitestek
csupáncsak atlaszoltak és véletlenül
megláttam köztük az elmenőt
úgy sétált mintha jönne
régóta vártam hát így érkezett
az a néhány szó s a vesző és
néhány felékezett ékezet
és az író deák és a fellazult
suttogó verbáliák mint a vakok
tudása a szennyes űr alatt
ami maradt
ami maradt