azt álmodtam egy
tűzhányó tetején
egy pingvin dobolt
a fiával – az volt
az ütő – s a
homlokom
a dob…
*
ragad le szemem
húz le ránt szinte
magába az álom –
azt hiszem néha néha
hogy épp olyan mint Te –
én elalszom s benned
álmodom belülről ölelve
majd’ mint egy magzat
s édesen zúg körbe
fülemben a véred jaj
hogy ha egyszer
fölébredek s Te nem
vagy mellettem –
keservesen félek hogy
szétesem és én a
fuldokló lélek nyom nélkül
enyészek el végleg…
2016 május, 2. díj
