Ott állt az előszobában kezében a pénzzel, közel 800 ezer maradt. A temetésre elment 1 millió, mert mindent úgy intézett, hogy a legszebb, legdrágább legyen mindenből. Anyja számláján még mindig ott vannak a milliók, ő annyit vett fel, hogy szépen eltemesse. Apját már 10 éve.
Belátott a szobába, ahol az anyja feküdt, ahol megtalálta egy héttel ezelőtt. Megállt a szíve álmában. A papucsa és a ruhája ott volt még az ágy mellett, és az énekeskönyv, amiből minden este a zsoltárokat olvasta.
A szeme elhomályosult az emlékektől. Kezéből ledobta a bankjegyeket a járólapra. Elővette az öngyújtót, és meggyújtotta, nézte, ahogy elhamvadnak a húszezresek.
Megfordult, kiment a házból, hátrament a műhelybe, egy nagy kalapácsot hozott elő. Rögtön az ajtó mellett ott volt az elektromos mérőszekrény, arra csapott rá sokszor, míg az összes mérőóra, biztosíték szilánkokra tört.
Sötétség borult a házra, késő este volt, csak az utca világítása szűrődött be. Nem is akart látni semmit, mindent el akart pusztítani maga körül. A kalapáccsal szétverte a bútorokat, lámpákat, mindenhol üvegszilánkok csikorogtak, ahova lépett.
Kiment a házból, ott állt a saját autója és a bérelt Mercedes, amivel a temetésre vitte az óriási koszorút. Elkezdte a szélvédőket, lámpákat kitörni a kalapáccsal, mindent, ami üveg volt, ami repedve tört apró darabokra.
A szomszédok közben a zajra kihívták a rendőrséget, hamarosan ott állt a rendőrautó a ház előtt. Bezárkózott a sötét, romos házba, úgy törték rá az ajtót. Kérdéseikre zavaros válaszokat adott, hamarosan ott voltak a mentők.
Nem akart menni a házból sehova, bilincsben tették be a rendőrök a mentőautóba, ami vitte a megyei Pszichiátriára.
Jó egy órát utazott, mire odaértek a kórházba, már megnyugodott. Nem akart emlékezni semmire, csak egy szál cigit kért. Ott a parkban felnézett az égre, ragyogó csillagos volt az ég. Úgy érezte, hazaérkezett.
