Érzelmek tengere
Bihari Viki rovata
A hentesnél
– Az összes kacsóját csókolom Andrea drága!
– Üdv, Toti úr!
– Mit adhatok, egyem a szivit?
– Hát, a páromnak lesz most születésnapja, nagy húsimádó, és meglepném valamivel.
– Steak?
– Azt azért nem, az művészet. Valami kezdőpálya kéne.
– Oldalas?
– Nem hangzik rosszul.
– Figyeljen ide, csillagom! Menjünk sorba! Csirkemell ugyebár kiesik, nem férfi embörnek való. Comb unalmas. Mármint gasztronómiai szempontból. Farháthoz nem elég öreg, a pacal nem ünnepi kaja, szóval karaj, tarja, felsál, szűz vonalon mozogjunk szerintem, az utóbbit úgy érti, ahogy szeretné.
– A tarja az a mustáros? Arra gondol?
– Az lesz az! Előző nap meghempergeti olajban, fűszerek, dizsoni, be a hűtőbe, aztán másnap mehet a sütőbe, vagy grillre, vagy serpenyőbe is bedobálhatja. Csinált már ilyet kiskegyed?
– Bevallom, nem mozgok valami otthonosan a konyhában, Toti úr!
– Nokedlit tud-e szaggatni?
– Nem.
– Oda se neki, attól még lehet végzet asszonya! Szóval. Én azt mondom, hogy ha születésnap… hanyadik is, ha nem vagyok indiszkrém?
– 41.
– Ó, fiatal bika! Akkor legyen oldalas. Adok egy akkora szeletet, mint egy fél focipálya, ilyen ősemberes adag, ha valóban kezdő játékos, akkor kulinárisban vesz barbekjú szószt, meglocsolgatja vele, oszt viszonhallásra. Mit gondol?
– Nem érzem magamban a csít!
– Akkor mit tud megcsinálni?
– Zacskós leves, sóska, görög saláta, pörkölt, esetleg palacsinta, bár azt mindig elrontom.
– Jó hát ilyen csajos kajákkal nem tudunk reggelig táncolni! Rántott hús?
– Az még esetleg megy.
– Akkor dörrentsünk egy óriás bécsit! Hm?
– Ahhoz tud adni húst?
– Há’ hógyne tudnék, aranyom! Látja? Itt is van a borjú! Kiklopfolom magácskának izibe’, tudja, mert hát aranyból van a szívem!
– Megtenné?
– Persze! Hány szelet legyen? Vendégek jönnek?
– Csak mi leszünk, ketten. Én nem eszem húst, tudja, csak neki kéne.
– Akkor adok két, hatalmas szeletet. Megfogja, bepanírozza, tudja: liszt, tojás, zsemlemorzsa.
– Igen, azt hiszem, rémlik valami.
– Forró olajban kirántja, aranybarnára, lecsöpögteti, mehet mellé rizsa, sült krumpli, amit csak akar.
– Zöldsalátára gondoltam.
– Csillagom, salátára akkor gondoljon, ha szingliestet tart a barinőivel, most egy 41 éves felnőtt férfiról beszélgetünk, szóval steak burgonya, csípős, ecetes almapaprika, vörösbor!
– Igenis, értettem! A steak krumplit …
– Megveszi mirelitbe.
– Akkor nem kell pucolnom.
– Isten ments! Desszert lesz-e valami?
– Szerintem nem csinálok palacsintát, és akkor együtt maradunk.
– Kiváló ötlet, madártej, somlói, zserbó vonalon tudunk-e mozogni egy kicsit?
– Á, biztosan nem. Bögrés süti, muffin, ilyesmi.
– Jó. Akkor ezt a részt magácskára bízom, én csak a bécsiért vagyok felelős, amúgy cukrászda a legegyszerűbb, vehet neki tortát, és akkor a dolog letudva.
– A torta jó ötlet! Szúrok bele tűzijátékot, meg gyertyát, és kész is!
– Ez a beszéd, nem kell rétest nyújtani, meg pitét sütögetni, valami szép, férfias torta, gondolom rumos-csokis vagy kávés, és meg is vagyunk!
– Igen, így lesz. Akkor elviszem a két szelet húst!
– Rendben. Magácskának biztos nem kell semmi? Ma jött véres hurka, házi vágás, isteni, az előbb tunkoltam bele egy kis fehér kenyérrel, meg van lángolt kolbi, császár…
– Nem, köszönöm, csak ennyi lesz.
– Na, kész is vagyunk! Kasszánál tud fizetni Jolikánál, aztán meg ne tudjam, hogy nem jön be, és nem meséli el, hogyan sikerült a bécsi szelet!
– Mindig jövök Toti úr, tudja! Ha szerda, akkor itt vagyok, viszem apunak a szajrét.
– Hogy van az öreg? Húslevest összedobták múltkor?
– Igen, nagyon ízlett neki, köszönöm a segítséget! Most a resztelt máj a legújabb kedvence, azt csinál anyu hetente kétszer.
– Látja, az öreg tudja, mi a jó!
– Igen.
– Andika, vigyázzon magára, ha visszaszokna a húsra, én itt vagyok, rajtam nem múlik, ha ráizgulna egy kis töpörtyűre, már pattintom is a pult alól, felőlem párolt brokkolival is eheti, meg biocsírával!
– Maga egy angyal! Hétfőn elmesélem, mennyire lett cipőtalp a bécsi!
– Ne aggódjon, ha rendes férfiember, akkor azt is meg fogja enni! Amúgy meg, csak szeretet legyen, a többit megfőzzük.
– Viszlát, Toti úr! Üdv az asszonynak!
– Átadom! Isten éltesse a párját! Ja és a sót ne felejtse el!
– Úgy lesz!
Szeretettel:
Viki
