Olvasóinkban minden bizonnyal felmerül a kérdés: ez miért hír? A kulturális terekből való kiszorulás ma a társadalmi egyenlőtlenségek egyik legláthatóbb, mégis legkevesebbet tárgyalt következménye. A szegényebb rétegek (köztük a súlyos lakhatási szegénységben élő emberek) számára a kultúrához való hozzáférés nem csak anyagi kérdés. A belépőjegy árán túl ott vannak a kimondatlan feltételek, a társadalmi elvárások, a „nem ide tartozol” érzése.
Így történhetett meg az, hogy milliók válnak láthatatlanná, vagy redukálódnak sztereotípiákká, sematikus karakterekké újságok hasábjain, kiállítótermek falain, filmek képkockáin vagy éppen a világot jelentő deszkákon. Nem azért, mert nincs mondanivalójuk, hanem mert ritkán kapnak valódi lehetőséget arra, hogy megszólaljanak, vagy jelen legyenek ott, ahol a kultúra születik.
A Fedél Nélkül kulturális orgánumként ezen falak lebontásán dolgozik- Lapunk hasábjain felületet adunk az alkotóknak, kiállításokat szervezünk, díjazzuk a kreatív teljesítményt, akárhol s születik az a bizonyos szín vagy szó. Meggyőződésünk, hogy a kultúra nem kiváltság, hanem alapjog. Fontos feladatunk, hogy ezt a gyakorlatban is bizonyítsuk és terjesztőinket, alkotóinkat olyan élményekhez juttassuk, amelyekből a társadalom peremén élők rendszerint egyszerűen kiárazódnak.
Szerencsére vannak ebben a vállalkozásban szövetségeseink, akik közül kiemelkedik a Pinceszínház, amelynek csapata hosszú ideje partnerünk abban, hogy a kultúra valóban mindenki számára elérhető legyen. Nemcsak vendégül látják az Év Alkotása Díjátadónkat, hanem rendszeresen színházi élményt biztosít a közösségünk tagjainak.
Számunkra ez nem puszta gesztus: olyan lehetőség, amely önbizalmat, inspirációt és valódi közösségi élményt ad azoknak, akik a kulturális intézmények küszöbét máskülönben ritkán léphetik át. A Pinceszínház ebben a munkában nem csupán partner, hanem társ: bizonyítéka annak, hogy a kultúra akkor él, ha mindenkié.
