A kirakat előtt üldögélt, kész csoda, hogy az üzlet tulajdonosa sosem zavarta el. Mert Ő minden nap ott ült, éjszaka pedig ott aludt, hullámpapír, és azon katonai hálózsák volt az ágya. Napközben előtte szalmakalap, benne aprópénz. Egyszer láttam, valaki egy ezrest dobott bele, amit ő hálásan köszönt meg, felállt, és mélyen meghajolt. Szólni viszont semmit sem szólt. Egyébként is szótlan természetű volt. Egyszer sem láttam kéregetni, vagy bárkit is megszólítani. Sokáig bámult a jószívű adakozó után, közben halkan dünnyögte, áldjon meg a jóisten mindennel, amit szeretnél.
Aztán visszaült, az ezrest zsebre tette. Bementem az üzletbe valamit venni, és amikor kijöttem, százast dobtam a többi apró közé, amit fejbólintással köszönt meg, közben fel sem nézett, olvasott tovább. Egyébként mindig olvasott, mégpedig régi könyveket. Oldalt a túlsó sarokban mindig stócszámra álltak a könyvek. Időnkén váltották egymást, vagy talán nem is egymást, hiszen ritkán fordult elő, hogy ugyanazt láttam. Egyszer egészen régi kötetet fedeztem fel, megkérdezte, megnézhetem-e, erre kézbe vette, megmutatta, ám kezéből ki nem adta, hiába könyörögtem. Kétszáz évnél is öregebb példány volt, ezernyolcszáztízes kiadás. Szerettem volna megvenni, de azt mondta, az Ő könyvei nem eladók. Pedig azért a kötetért cseppet sem sajnáltam volna tízezret, talán még többet is hajlandó lettem volna érte adni.
Két hete hirtelen eltűnt az öreg. Hiányzott nékem ősz feje. Gondoltam, a kirakat tulaja talán tud róla valamit, hiszen nagyon régóta aludt ott szegény feje. Betértem az üzletbe és udvariasan érdeklődtem. Megtudtam, az öreg borzasztóan rosszul lett, korházba került, aztán harmadnapra elhunyt. Döbbenten néztem rá, amikor a kereskedő megkérdezte, szeretem-e a régi, öreg könyveket. Sóhajtva mondtam, ajaj, de még mennyire. Elővett a pult alól egyet, remegő hangon mondtam, de hiszen ezt meg akartam venni tőle. Nevetve válaszolta, az agg könyvbarát sohasem lett volna hajlandó egyetlen egytől sem megválni. Most, hogy szegény elment a túlvilágra, valamennyit rád hagyta, feltéve, ha ráismersz erre a kötetre.
És elképedve néztem azt a dobozt, amiben legalább húsz régi könyv feküdt. Az ő kedves hagyatéka nekem.
