Csendjeidből szövöm az álmokat,
Kezed szorításából a biztatást,
Ölelő karod a nyugalom,
Öledből árad a lüktető vágy.
Lágy tekinteted a megtisztulás,
Belőle építem templomom,
Hol tömjénfüstben suttogott parázna imák,
Perzselő vadságok stigmáit hordozom.
Elégni vágyom öleléseidben
Nem kell az árnyék, langyos esti szél,
Viharok kellenek, bódult szenvedélyek,
Szerelmedtől terhes, édes büntetés.
