Élménybeszámoló az én szemszögemből
,,Kis” csapatunk a már megszokott helyen, Csopakon töltötte a három éjszakás nyári kiruccanásunkat, ahol a Fedél Nélkül terjesztői, alkotói, segítői vettek részt.
Az idei évben az időjárás nem kedvezett a strandoláshoz, de talán ennek köszönhetően többet tudtunk egymással beszélgetni komoly és komolytalan dolgokról, és Váradi Gábornak köszön-hetően többen is próbálkoztunk az ő művészetével foglalkozni, mindezt úgy, hogy a vásznat, a festékeket és az ecseteket sem kellett vinnem, egy képet jómagam is pingáltam.
Szombati napon ellátogattunk az almádi piacra, ahol a társaság hölgyei nem tudták visszafogni magukat, és szebbnél szebb rucikat vásároltak maguknak, nem tudva azt a tényt, hogy anélkül is csinosak, szépek – de a női lelkivilág és a retikül tartalma kiismerhetetlen… 🙂 –, illetve baráti áron ízes , kicsit pikáns házikolbászt, sajtot, szóval sok finomságot és csecsebecsét felpakolva tértünk vissza a szállásunkra. Vasárnap a félcsapat kirándulni ment, két kilátót, az ,,Óvári messzelátó”-nak elnevezettet, és a Somlyó-hegyit másztuk- és látogattuk meg gyönyörködve a tájék szépségében.
Az étkezést önellátóan végeztük, azt ettük, amit magunknak főztünk (a fentebb említett nem túl kellemes időjárás miatt kicsit körülményesen: esernyőt tartva a bogrács fölé), az előkészületekhez szinte mindenki hozzájárult zöldségpucolással, hús- és kolbászdarabolással. Az elkészült ételek napi sorrendben: lecsó, babgulyás, paprikáskrumpli. Felelős szerkesztőnknek köszönhetően igény szerint lehetett beletenni (TÉNYLEG) erős paprikát.
A nyaralók között idén is többségben voltak a Gáborok és a születésnaposok, Gáborból három, szülinaposból öt személy volt, bár az ötödik (aki egyben Gábor is) szülinapja csupán a helyszínen derült ki, így Ő a csapat által már nem lett felköszöntve, viszont festőművész druszájának köszönhetően egy alkotást (amit a helyszínen készített) kapott ajándékba, míg vasárnap a másik négy szülinapos személyes ajándékokkal lett felköszöntve (én pl. a művésznevemmel gravírozott korsót is kaptam) háromféle, igen finom tortával: kókusztekercs-típusú, barackos túrótorta és oroszkrémtorta készült az ünnepelteknek és a vendégeknek (a tortákat az egyik szülinapos, Csurika készítette). Az ajándékozás közben buborékfúvó zenedoboz emelte a hangulatot, ami addig is kellemes volt.
Az estéket többnyire –volt úgy, hogy hajnalba nyúlóan – kártyázással, katicás dobókocka-játékkal, beszélgetéssel és kívánságműsor-szerű zenehallgatással telt (ez úgy működött, hogy mindenki kérhetett egy zeneszámot, és Orsi, az ügyelets DJ pedig kikereste és lejátszotta azt). Különböző stílusú dalok hangzottak el, köztük volt egy számomra (is) újdonság, ami különösen tetszett a közönségnek, a Dupla Talking Tele van a t…öm veled c. felejthetetlen alkotása.
Ha valaki nem ismerné, érdemes rákeresni, nagyon pusztító… 🙂
Zárószóként annyit írnék, örülnék, ha jövőre is el tudnék jönni, hiszen jó volt a társaság, jó volt a hangulat, és ha nem is a Balcsira, de sűrűbben lehetne szervezni hasonló csapatépítő összeröffenést.
fotó: Csanádi Gábor
