Hé, drága! Na, mi van? Gyere már ide! Ráér az a ruha máskor is! Eddig is ráért, miért annyira fontos éppen most?
Hideg van kint. Látod? Gubbaszt a madár az ágon. Talán le is fordul róla menten. Mi ne legyünk olyanok! Melegítsük meg egymást!
Mi? No, gyere hát!
Drága! Drágaságom!
Tudom, hangos voltam tegnap este, de sok minden volt bennem. Sok minden feszített belülről, ami régóta rág. Nem rád haragudtam. Tudod, ugye? Össze vagyok veszve a világgal. Nehéz most nekem. Ennyi az egész.
Drága! Hallod?
Elnézem, ahogy minden érzés nélkül hajtod azt a ruhát. Ne úgy hajtsd, mert nem lesz szép, és nem lesz jó viselni sem. Nem szeretem az olyat.
Hát mégis úgy hajtod!
Mindegy, nem is az a lényeg! Csináld úgy, ahogy neked jó!
Hanem aztán, ne haragudj, no! Miért is tennéd? Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást! Mi? Hallottál már ilyet? Biztos hallottál! No, mi tegnap nem egyeztünk, éppen ezért mondom ezt most. Hát nem vicces?
Nem? Úgy gondolod?
Mindegy.
Azért idejöhetnél! Meg akarlak ölelni, úgy szorítani, hogy a csontod törjön! Nem haragból! Nem! Mindez színtiszta szeretet!
Tudod, drága?
Gyere hát, ne kelljen kérnem! Tudod, hogy nem szeretek rimánkodni! Oda lesz tőle a türelmem! Nem szeretsz, amikor izgága vagyok! Persze, soha nem leszek már olyan! Mától kenyérre lehet majd kenni! Meglátod! No, ne izélj már, nem volt az akkora tegnap este, csak nagyot csattant! Nem is kell erről beszélni! Ugye, te is így gondolod? Kár lenne, ha bárki is megtudná! Ki tudja, mit hozna a pletyka magával? Sok jót biztos nem. Egyiküknek sem! De hagyjuk is, hisz nem vagyunk ellenségei egymásnak. Hogy is lennénk? Meg amúgy is azt mondom, hogy ne ugráljon az ember meztelen fenékkel! Aztán, hová is mennél azzal az egy szatyornyi motyóddal majdnem üres zsebbel?
Ugye?
Hát gyere, no! Gyere!
Ez az! Látod, milyen jó vagyok? Borítsunk fátylat az egészre! Aztán ne hirtelenkedj máskor, mert meglásd, baj lesz megint! No, nem! Nem lesz semmi!
Csak úgy mondtam!
He-he!
