Gryllus Dorka neve mára márkanév a magyar és európai filmművészet és színház világában egyaránt. A budapesti születésű színésznő nem csupán filmes szereplőként, hanem rendezőként és művészeti nagykövetként is meghatározó alakja a kortárs kultúrának.
Ausztriában, Németországban, Magyarországon, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is dolgozik számos jelentős film- és színházi produkcióban. Itthon Tarr Béla és Ascher Tamás indították el, talán meg is határozták színészi hitvallását. Azóta is olyan rendezőkkel dolgozik, akik meghatározták a kortárs európai film- és színházművészetet, többek között Szász Attilával, Catalina Molinával, Damir Lukacevic-csel, Fatih Akinnal, Szász Jánossal, Jay Scheibbel, Lancelot von Nasóval, Robert Pejóval, RP Kahllal, Sam Gabarskival, Stephan Komandarevval, Sven Taddickennel, Thomas Napperrel, Torsten C. Fischerrel, Bodó Viktorral és Wolfgang Murnbergerrel
Szerepei mellett Dorka társadalmi elkötelezettségéről is ismert: hosszú ideje az Autistic Art Alapítvány jószolgálati nagykövete, rendszeresen részt vesz lakóotthonok és művészeti programok támogatásában, és személyes jelenlétével is segíti az autizmussal élők láthatóságát. Emellett szívügyének tekinti a nők helyzetéről és bántalmazásáról szóló történetek bemutatását, legyen szó filmről, színházról vagy közösségi kezdeményezésről.
Jelen interjú írásban készült – azt kutattam, miként formálta gyökereit, művészi útját és hivatását a személyes története, a nemzetközi munkák és az alkotói szenvedély.
Meséljen kicsit a gyerekkoráról! Túl jól beszél németül, esetleg volt valaki a családban, aki német?
Édesapám családja német származású. Egyik dédmamám osztrák volt. Gyerekkoromban a német nyelv volt a felnőttek titkos nyelve. Már akkor megfogadtam, hogy egyszer én ezt a nyelvet érteni fogom. 30 évesen jutottam oda, hogy tényleg el is kezdtem Berlinben németül tanulni.
Hogyan lett színésznő? Egy interjúban hallottam, hogy az Evangélikus Teológiára járt egy évet, és Pintér Károly lelkész azt mondta önnek egyszer, hogy végül is a teológia és a színészet rokonszakmák.
Igen, így volt. Úgy éreztem, nekem nagyon nagy erőt ad az életben Istennel való kapcsolatom. Szerettem volna ezt a kapcsolódást másokkal is megosztani. Nyilván mindkét szakmában hasonló, hogy az ember kiáll az emberek elé és valamit közvetít, ami nem csak önmaga. Aztán eljutottam véletlenül Tarr Béla forgatására és magával ragadott a filmkészítés csodája.
Németországban sokat játszik filmekben. Kint is élt. Miben látja a különbséget a kinti filmiparban és az itthoniban? Hol könnyebb esetleg színészként jelen lenni?
Igen, 10 évig éltem csak Berlinben. Most is időnként kint vagyok.
Szerintem ez a szakma, azaz hivatás nem egy „könnyű” pálya. Nagyon szórakoztató dolog játszani, de nyilván mindenhol nagy a túlkínálat színésznőkből. És mivel 50 évesen kezdenek a nő számára írt szerepek elfogyni, itt aztán igazán résen kell lenni. A különbség annyi, hogy kint vannak színészek, akik meg tudnak élni csak a filmezésből és nem játszanak színházban. Ez itthon elképzelhetetlen. Egyszerűen nincs annyi film.
Gólem Színház egyik darabjában autista gyermek édesanyját alakítja. Hogyan készült fel a szerepre, mi inspirálta? Volt valamilyen tapasztalata autista gyermekkel?
Nagyon szeretjük Kálid Artúrral játszani ezt az előadást, szerencsére nagy sikerrel megy. Én évek óta vagyok az Autistic Art Alapítvány jószolgálati nagykövete. Többször jártam az alapítvány által fenntartott autista lakóotthonokban, találkoztam az ott élő fiatalokkal és felnőttekkel.
Loupe Színházi Társulás egyik darabjában is látható a James Fritz írta 4:12-ben. Hogyan került sor a csatlakozásra? Milyen ez a közösség? Miben más, mint egy nagyobb színház tagjának lenni, hogyan éli ezt meg?
Nagyon örültem, amikor Horváth János Antal felkért erre a szerepre. Egy 17 éves fiú édesanyját játszom, akiről felkerül egy kompromitáló videó az internetre. Nagyon aktuális és izgalmas kérdés, hogy vajon ismerjük-e kamasz gyerekünket igazán, tisztában vagyunk-e vele, milyen hatásai lehetnek az életére az internet végtelen és átláthatatlan bugyrai.
Zuniverzum – Jelenetek egy szerelemből című filmben nem csak színészként volt jelen, hanem (egyik) rendezőként is. Milyen érzés volt? Tervez még filmet rendezni?
Ez a film egy csapatmunka eredménye volt. Oláh Kati rendezte, de hatan találtuk ki, fejlesztettük és valósítottuk meg ezt a filmet. Férjemmel, Simon Kornéllal ketten játszunk benne és feltűnik, fiunk Soma is. Nagyon élveztük a pandémia alatt ezt a kis családias forgatást.
Másik közös projektünk Kornéllal, az Üvegfal című előadásunk, melyet novemberben már 100. alkalommal fogunk eljátszani a Lóvasúton (Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont – a szerk.). Ez a Dobray Sarolta regényéből készült, Soós Attila által rendezett zenés szövegszínházi előadás egy bántalmazó kapcsolat történetét meséli el mindkét fél szemszögéből.
Idén ősszel ismét fogok színházat is rendezni, november végén lesz a Mammut Kollab terében a bemutató.
Van kedvenc filmje?
Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét mondanám. Fantasztikus film!
Mi az, ami kikapcsolja? Egyáltalán jut idő pihenésre, hobbira, unatkozásra?
Két kisfiam és a hivatásom épp kitölti az életem minden percét. Azt hiszem, a hobbik most kicsit várnak. Talán majd úgy tíz év múlva találok valami hobbit is:)
szöveg: Farkas Mónika
fotó: Rafaela Pröll
