„Sok más jelt is tett ugyan Jézus az Ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. … sok jel által meg is mutatta, hogy Ő él…” — Ján. 20,30. Csel. 1,3.
Jézus életének talán legrejtélyesebb időszaka az a 40 nap, amelyet a feltámadása és a mennybemenetele között a földön töltött. Váratlan helyeken és közösségekben jelent meg.
ELSŐ NAP
A feltámadás napján Jézus először Mária Magdolnának jelent meg, de nem engedte, hogy megérintse. (Ján. 20,11-18) Ugyanezen a napon még egyszer megjelent neki és „a másik Máriának” akik által megüzente tanítványainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátják Őt. (Mát. 28.) Ezt követően megjelent két tanítványának az emmausi úton. (Luk. 24,13-16) Majd Jézus a zárt ajtón keresztül megjelent az apostoloknak, megmutatta sebeit, engedte magát megérinteni, és együtt is evett velük. (Luk. 24,36-43; Ján. 20,19-23) Abból, hogy a tanítványok — Máriával ellentétben — megérinthették Jézust, arra következtethetünk, hogy időközben Ő már fenn járt az Atyánál, hogy felvigye a szent vérét a Szentek Szentjébe.
TOVÁBBI NAPOK
„Nyolc nap múlva” Jézus újra a zárt ajtókon keresztül jelent meg a tanítványok előtt, ekkor megmutatta Tamásnak a sebeit. (Ján. 20,26-29; 1Kor. 15,5) A következő találkozásra már Galileában került sor, a Tiberiás tengernél, ahol a tanítványok sikertelenül halásztak éjszaka. (Ján. 21.) Szintén Galileában történt egy hegyen az a találkozás, amely során Jézus kiküldte a tizenegy apostolát, hogy „tegyetek tanítványokká minden népeket”. (Mát. 28,16-20) Pál apostol egyik, i.sz. 53-57 között írt leveléből kiderül még, hogy tömegek is láthatták Jézust. (1Kor. 15,6) Ugyanebből a levélből tudjuk, hogy Jézus megjelent testvérének, Jakabnak is. (1Kor. 15,7). Minden bizonnyal ezen kívül még több találkozásra is sor került, mert Jézus „sok jel által meg is mutatta, hogy ő él”. (Csel. 1,3-8) A tizenegy apostolt már előzetesen részesítette a pünkösdi megtapasztalásból, amikor „rájuk lehelt”. (Ján. 20,22)
UTOLSÓ NAP
A feltámadás utáni negyvenedik napon Jézus és tanítványai újra Jeruzsálemben találkoztak, ahol az Olajfák hegyének keleti oldalán, Bethániához közel elbúcsúzott tőlük: „felemelvén az ő kezeit, megáldotta őket. És lőn, amint áldotta őket, felviteték a mennybe”. (Luk. 24,50-51). Ugyanezt az eseményt Lukács az Apostolok cselekedetiben is feljegyezte. (Csel. 1,9) Jézus ugyan eltűnt a felhőkben, de tanítványai követték az utasítását, ami így hangzott: „…el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét”. (Csel. 1,4). Ez tíz nappal később, pünkösd ünnepén következett be, amikor kitöltetett a Szent Szellem.
