Egri csillagok és egyebek
Na igen, Dobó István. Ő az, akinek a legjobbkor jött az egri vár ostroma. De erre majd visszatérek.
Gárdonyi Gézáról annyit, hogy ő nem egy haditudósító volt, hanem egy író. Írt a kölyköknek egy kötelező olvasmányt. Még mindig jobb, mint az anno szintén kötelező Katajev Távolban egy fehér vitorla című könyve.
Rengeteg ránk maradt tényadatot dolgozott fel Géza bátyánk. Az akkoriban fellelhető irományokból vette az ihletet, na meg, gondolom, a kiadója pénztárcájából. Például Tinódi Lantos Sebestyén megénekelte az egri várvédők történetét. Az egyik szinte nyúlfarknyi nótájában felsorolta az általa fellelt várvédők névsorát. Gondolom, akkor is sorra fizették az irodalmárokat, így bánhatja, hogy Abádi Varga Imrétől, akit faljavítás közben egy ágyúgolyó ütött el, egészen Zsigmond Benedek ácsig csak 293 nevet tudod eldalolni. A tény azonban, hogy 1924-en voltak, plusz a csajok, akik szurokkal árnyalták az ostromlók bőrszínét. Sajnálatos módon Dugovics Titusz nevét sem találhatjuk Sebestyén Excel táblázatában. Mint tudjuk, a városi legenda szerint, egy várra kapaszkodó lófarkas törökkel ugrottak a mélységbe. Apropó, lófarkas török. Ebből következhet, hogy a rátermett törökök háremet tarthattak.
Tehát Titusz azért nem volt benne, mert máshol is volt dolga. Középkori történetekben mindenhol akadt egy ilyen izgága, aki kart karba öltve, szeretett ellenségével leugrott a mélybe. Aztán kicsit fáradtabban, indult a következő várba robotolni.
A történeti hűséghez tartozik, hogy Bornemissza Gergely, Mekcsei István létező személyek voltak. Sajnálatos módon Jumurdzsák (remélem, így írta?) csak a fantázia szülötte volt. Nagy kár.
Létező személy volt még Gül Baba, magyar fordításban a rózsák atyja, bár lehet, hogy a krumpliké is. Rácsodálkoztunk szelídségére, ahogy a virágot szerető embereknél ez már szériatartozék. Az igazság azért ennél árnyaltabb volt. A bektasi dervisrend tagja volt, akiknek a janicsárok nevelése és lelki vezetése volt a feladata. Na persze, ő vitte csatákba is a janicsárokat. Addig a rózsákat más öntözte.
Akkor most térjünk vissza Dobó Istvánra, az egri hősre! Az az egyik kedvenc részem a regényben, mikor halálra ítéli az áruló Hegedűs Istvánt, és ugye akasztott ember házában nem beszélünk kötélről. Tehát Gárdonyi valószínűleg nem olvasta, hogy a várkapitány előző életében, majd utána is egy gazember volt. Mielőtt hőssé vált volna, előtte egy évvel halálra ítélték. Rablás, kifosztás, és vélhetőleg gyilkosság miatt is. Az ítélet végrehajtását egy évvel elnapolták. Ki tudja miért, de akkoriban ez volt a törvény. Olyasmi, mint amikor manapság felhívod a kórházat, és az automata bemondja: „Kérjük, a hosszú sípszó előtt fejezze be a mondandóját!”
Majd, gondolom, ahogy romlott a piárja, újabb bűncselekményei nyomán elítélték 20 évre. Mivel a sokadik börtönéve alatt az egészsége megromlott, hazaengedték Szerednyére, ahol nemsokára meghalt.
Nem kell azért lebontani az egri Dobó István-szobrot, csak diszkréten alá kellene írni:
Pista, csak a szépre emlékezünk!
2024 december, harmadik díj
