én is leltem odabent
romlott kölköket
kiket ő is költöget
s míg kutatva rejtett öblöket
lokálokban füstös kikötőkben
társra találva kiátkozott és kitaszított ők-ben
téged keresve megannyi nőkben
téged ki néha kéjjel s vérszomjjal ölet
tanúja rá rejtett libériád
hogy még mindig hordozod Ibériád
mi Antwerpebne s Sztambulba vetett
mert lettél ott üldözött s megvetett
de sejtem már te vitetted el őket
a konkurens nyerészkedőket
a kiapadt sivatagba
mert zsebedben s öledben volt
addigra
a szultán hatalma
ki azt hitte: megtorolt
és tudom már mily tűpontosan vág
az elátkozott algíri ág
mert fejemben egyre kimondhatatlanul zúg
a gondosan megkomponált bosszúd
de elvesztettem a kölköket
mert főbelövetett:
a leköpdösött örök
ösztön.
