Áthágni könnyebb, kerülni – nehéz,
előjele sincs, csak megszületik,
expressz sebességgel sétál felém!
Joga van szívre, testre, lélekre,
az otthonom elhagyom, szüleim
szava mind múltba merül, füleim
süketek: készülök az életre.
S ott találkoztunk, ahol a sötét
a fénnyel összeért, mezsgyén élni
tudok, de már megtanultam félni:
ezer szálból gubancot font körém
a lehetetlen – nincs semmi remény:
nem tudok svédül, angolul… Nézni
nem mertelek… Így szerettél belém.
