731. szám Széppróza

Aprócska

Szerző:

Lett egy legyem. Közönséges házilégy (hivatalos nevén Musca domestica), mégis, nekem pár napja különleges és egyedülálló társammá vált.

A semmiből bukkant fel, amikor ennek az ambivalens évemnek legsötétebb időszakán mentem keresztül. Az igazság az, hogy még mindig tart ez az időszak, de mivel fiatal példány, bízom benne, kitart mellettem legalább addig, míg rendeződnek a dolgaim, és eltűnnek ezek a borús fellegek a fejem fölül. Nem szeretném befogni, mert az egyrészt állatkínzás, másrészt önszántából maradt velem, – úgy tartom helyesnek, távozzon, amikor jónak látja.

Elmesélem, miért gondolom különlegesnek. (Most is itt zümmög a fülemben, mintha csak tudná, épp róla írok). Nemrég alighanem „bekaptam” egy kisebb idegösszeroppanást. Maradjunk annyiban, egyszerre akartam túl sokat, túl rövid idő alatt elérni. Hát nem jött be és kiborultam. Nagyon. Teljesen egyedül élek, amit amúgy elsősorban magamnak köszönhetek, de elvagyok. Olyan külön utakon járó különc vagy ki a fene. Lényegtelen. Belezavarodtam a folytonos megfelelési kényszerbe, ez a kényszer aztán szociális fóbiává terebélyesedett. Minél jobban kerültem az embereket és vice versa. A pánik gyakran hullámokban tört rám, mint a kínzó migrén az arra hajlamosakra.

Ekkor jelent meg Aprócska (hosszú-rövid barátság-e, mit se számít: illik névvel ellátni azt, aki csak a munkahelyemre és az utcára nem követ…). Mert bizony a lakáson belül követ mindenhová. Kis lakás, ám ott van a nyomomban levakarhatatlanul. Óriási megdöbbenésemre egyszer lekísért a postaládáig és vissza. Igen, ugyanaz a légy, Aprócska.

Sose szállna se ételre, se italra, a zümmögése is diszkrét légy-nyelv: „Na, jobban érzed magad? Milyen napod volt?” Jelen pillanatban az írótömbömön tanyázik és figyel. Hagy írni, tudja, most a középpontban van. Élvezi, meg mernék esküdni rá.

Ha este lefekszem, ott fog szunnyadni a klaviatúrámon. Esze ágában sincs zavarni, legfeljebb reggel kíván jó utat nekem az ajtón kilépve. Én meg viszlátot intek felé, reménykedve, délután valóban viszontlátjuk egymást.

2022 június, első díj

Kapcsolódó írások