… hogy képes sietni minden óra ebben
az átkozott városban, pont akkor,
amikor ő késésben lohol, gondolja,
holott múlt héten cseréltetett elemet
a sajátjában. Nagyapának be kell dobnia
a teli éthordót, és a lelkére kötni:
egyen, és szedje rendesen a gyógyszereit.
megbotlott, a fene vinné el,
kabátja ujján most ott éktelenkedik a zsírfolt,
nem fog kijönni belőle,
ha késik a munkahelyről, leordítják a fejét,
hiába dolgozik lelkiismeretesen;
a gyerek, Úristen, csak a gyerekhez érjen
időben az óvodába, mert még
ott is megkapja a magáét…
nem fog kijönni belőle,
bezzeg ő sosem élt a betegállomány
luxusával kollégáival ellentétben,
noha oka az bőven lenne rá,
egy ideje bizarr dolgokat álmodik,
múlt éjjel az a kopott, kakasfejes mérleg is,
három súly lebegett felette, a középső
megvolt vagy négy kiló, és amikor egy
hófehér kisegér a réz mérlegtányérra mászott,
hirtelen lezuhant, rá a szerencsétlenre,
az próbálta emelgetni a fejét, miközben
vér szivárgott pofája sarkából a damaszt
asztalterítőn nyüzsgő hangyákra.
lázas álomfejtésbe kezd, hordozhat-e bármi
üzenetet magában ez a rémisztő Lautréamont-i kép,
aminek ugyan mi köze a szépséghez?
lassan betölti a negyvenet, egyedül neveli szeme fényét,
talán mégis beszélni kéne az orvossal, azokkal
az új pirulákkal lehet valami gubanc,
receptre kapta az idegeire,
nem elég, hogy mindenki nyaggatja, hízzon,
csont és bőr, nézzen magára.
nem fog kijönni belőle,
az öblítő illata simán körüllengi, a francba,
ez a nap, ez a nap, nyüszíti fojtottan,
mégis mikor üljön le normálisan enni,
kirúgják, és mindennek vége, lehetetlen
akárhová odaérni.
bájos fiatalasszony, keressen magának valakit,
mondja a pletykafészek szomszédasszony,
keressen, keressen… megvan, persze,
gyerekkorában volt ilyen mérlegük,
rettegett a csúnya, spenótzöld kakasfejektől,
és az anyja vele hajíttatta ki
az egérfogó döglődő áldozatait a kutyáknak.
nem fog kijönni belőle,
nézi könnyfátyolos szemeivel a foltot,
de legalább Nagyapa enni fog, rajta kívül
senkire sem számíthat az öreg.
hajnal van, átszalad a síneken,
különben is messze a vonat, erre
újra megbotlik, épp csak átérve a túloldalra
egy arra kóborló angyalnak köszönhetően,
mégis mocskos szavakat szór a mozdonyvezetőn át
zavaros álmain keresztül mindenkire,
átkozza egész elhibázott életét, amiből úgy érzi
sohasem fog jól kijönni már…
Március Verse
