Az év első meleg, napos, tényleg tavaszi napján kiballagtam a Margitszigetre, mert látni akartam a nálam sokkal öregebb platánfát, meg a tulipánfákat. Kissé félve közeledtem a tulipánfák felé, vajon eléggé okosak voltak-e, hogy ne kezdjenek még virágozni, hiszen hajnalonként még gyilkos fagyok uralkodnak, grasszálnak. Lekaszálják az óvatlan virágokat. Szerencsére semmi bajuk sem történt. A kétszázéves platán, úgy láttam, továbbra is kitűnő egészségnek örvend. Maradjon is így, még legalább száz évig, vagy még tovább, éljen épen, egészségesen!
Visszaindultam a Margit híd felé. Az egyik padon babaarcú, csodálkozó kék szemű leányzó süttette magát a mi drága napocskánkkal. Leültem a pad másik végére. Óvatosan, lopva nézegettem a szemem sarkából. Gyönyörű lány, az már biztos, gondoltam. Vajon melyik nemzet tagja lehet? Egyre leplezetlenebbül bámultam. Kis idő múlva észrevette. Kérdőn nézett rám. Zavarba jöttem, elkaptam a tekintetemet. Csakhogy engem a szépség mindig is vonzott, különösen a női szépség. Nem tehetek róla, az a legyőzhetetlen delej újra odavonta kíváncsi tekintetemet, megint csodálni kezdtem az ismeretlen lányt. Persze újra észrevette.
Aztán mondott valamit halkan. Fogalmam sincs, mit, de azt hittem, németül vagy hollandul beszél. „Du bist die schönste Weib in der Welt” – mondtam neki, ami azt jelenti magyarul, hogy te vagy a világ legszebb nője. Azt reméltem, akár német, akár holland, akár dán, érti, és örül a bóknak. Tévedtem. Ajaj, de még mekkorát. A szép kék babaszemek szikrázni kezdtek, villogtak, gazdájuk meg szórni kezdte rám átkait, ontotta haragját. Milyen nyelven? Mit tudom én! Valamiért nagyon gyűlölheti a németeket, gondoltam. Itt-ott mintha angolhoz hasonló szavakat véltem volna hallani.
Próbálkoztam tehát azzal a nyelvvel. „You are the most beautyful girl in the world.” Csupán azt sikerült elérnem, hogy valamelyest apadt a dühe. Sehogy se voltam képes megérteni. Ugyan ki, mi ez a kis dühös boszi, bókolok neki két nyelven, és ő nemhogy örülne a dolognak, de éppen ellenkezőleg viselkedik, mérges. Hát ez miként lehetséges? Korábbi tapasztalataim egész mások, még olyan csaj is akadt szép számmal, aki elolvadt az ilyen csodás bókoktól.
„Where are you from?” – megkérdeztem, hogy honnan jött. „From Spain.” Spanyolországból.
Majdnem leestem a padról, annyira megdöbbentem. Ez a szőke, kékszemű, északi típusú
baba spanyol lenne, nehéz ezt elhinni. Éveket töltöttem országukban, de ha ilyen északi lánnyal találkoztam, az tényleg Észak-Európából való volt. No, de nem véletlenül éltem én hosszú ideig a Costa Blancán, udvarolni megtanultam katalánul is, spanyolul is. Majd kiderítem én, valóban spanyolból jött-e, mindjárt kiderítem, ki én, ha addig élek is. „Tu eres la mujer mas Bonita del Mundo.”
Elmosolyodott, felállt. „Hasta luego” – mondta, és elindult, pont abba az irányba, ahonnan én jöttem. „Hasta luego, bonita Senorita, tu eres Loco.” Viszontlátásra, gyönyörű kisasszony, bolond vagy, szóltam utána néhány másodpercnyi elképedésem után. Hangosan hahotázni kezdett, kinevetett. Aztán megállt, megfordult, és pajkosan megfenyegetett ennivalóan rózsás mutatóujjával.
2022 március, harmadik díj
