Meg kell hagyni, és ezt mindketten vallották, összességében jól elvoltak az együtt töltött kerek nyolc év alatt. Belefért a tanulás, a munka, a kötöttségek nélküli szabadság. Persze akkor jutottak erre a következtetésre, miután már szétköltöztek.
Odett és Marcell egyidősek voltak, és kapcsolatuk elején leszögezték, sosem kelnek hivatalosan egybe, valamint gyermeket sem vállalnak. Nyitott kapcsolatban fognak élni, jelentsen ez bármit. Szóbeli szerződésük értelmében fejenként egy-egy szeretőt tarthattak, amit annak rendje és módja szerint közölniük kellett egymással. Sokáig működött ez a kapcsolati forma, egészen addig, amíg a szeretők tudomást szereztek a dolgok hátteréről, és faképnél hagyták őket. Egy ilyen incidens után volt az első nagyobb vitájuk. Válogatott szitkok repdestek az albérlet falai között oda-vissza, napokon keresztül. Különböző okok miatt egyikük sem tudott szülőkhöz vagy barátokhoz bekéredzkedni. Talán még így is jobb, gondolták, mint a kicsapongó életmódjukra enyhén szólva kritikusan tekintő ismerősöknél, rokonoknál nyugton lenni.
Eljött a nap, amikor Odett kiszimatolta, barátja új partnerre tett szert. Elhidegülés ide vagy oda, ez a tudat úgy felbőszítette, hogy a hatalmas tükrös szekrénnyel, minden erejét mozgósítva, mértani pontossággal kettéválasztotta egyetlen szobájukat, természetesen annyi helyet hagyva, hogy átjárható maradjon az ingatlan. Magának követelte az ablakok felőli részt, lakoljon az „esküszegő”. Sokra ugyan nem ment ezzel, a konyhán, a fürdőn kénytelen-kelletlen osztozkodtak. Ha ilyenkor találkoztak, csak annyit kérdeztek: „Mennyi az idő, úgy kb.?” – és lazán megvárták, míg szabaddá vált a terület. Általában felváltva adtak engedményeket a másik félnek.
Odett kezdte belátni, feleslegessé vált Marcell számára, megijesztették saját érzései. Féltékeny tán, mert máig szereti őt? Szépen, lassan gyötörte magát, most kétszer-háromszor akkora hévvel bulizott, mint eddig. Marcell szintén eljárt szórakozni, így bosszút tervelt, megalázza, akármekkora ostobaság, hiszen végletes lehet. Szombaton a bárban, ahol törzsvendégnek számított, felszedett valakit, az illetőnek csupán a keresztnevét tudta. Felajánlotta neki, töltsék az éjszakát nála, azt hazudta, egyedül él, nincs kitől, mitől félniük. A fiatalember örömmel hívott taxit. Röviddel éjfél előtt az ágyban folytatták, amit elkezdtek az autóban. Marcell korareggel ért vissza, és a fürdőbe lépve nyugtázta, Odett nem unatkozott az éjjel. Fáradtan és törődötten úgy döntött, eltekint a balhézástól, aminek a srác annyira örült, akár a könnyen jött kalandnak. Szó nélkül surrant ki az ajtón.
Harminc napot kért Odett-től, míg rendezi a dolgait, nagy nehezen hitelhez jutott, és amikor talált egy parányi kiadó lakást a külvárosban, átvitte a holmiját, beköltözött. A búcsúzkodás elmaradt, megkímélték magukat a kölcsönös mocskolódástól. Évek teltek el anélkül, hogy bármilyen módon keresték volna egymást. Így kényelmesebbnek vélték, menjen mindenki a maga útján.
2008 nyarának derekán a hőség kegyetlenül tombolt. Hosszú kocsisorok az autópályán a Balaton felé, onnan jövet, a járművekben félig felforrt emberekkel, mit ad Isten, köztük az egykori párossal, külön-külön haladva. Fonyódnál leereszkedtek a félsorompók, vonat közeledett. Az egyik sávban Odett, a másikban Marcell várakozott, közvetlenül a jelzőlámpák előtt. Amint szabaddá vált az út, megindult a sor. Egyetlen pillanatra akadt össze a tekintetük. Marcell kis híján a fékbe taposott, mivel expárja mögött öt-hat év körüli kislányra lett figyelmes. A táborból vitte haza gyermekét, sejtelme sem volt, ki az apja, de az abortusztól irtózott. Korántsem etikai okoknál fogva. Szerette az „elhagyott, gyermekét egyedül nevelő anya” szerepét. Rövidebb viszonyai akadtak bőven, viszont képtelennek bizonyult a kölcsönös bizalomra építeni az életét. Eleinte furcsállta e tulajdonságát, aztán megszokta, mára szinte ezt tartotta helyesnek. Bolond lenne jól felépített imázsát kockáztatni, a lánya eddig is megvolt, ezután is meglesz, tökéletes apa meg maximum a mesékben létezik…
Marcell valamilyen ürüggyel ugyancsak félreállhatott volna, de aztán? Kicsi a valószínűsége, hogy utoléri, tegyük fel, mégis. Mit mond, kérdez, válaszol, tesz? Számbavéve a forgatókönyveket, arra jutott, jobb, ha hagyja az egészet, merthogy máig ébred hol itt, hol ott, ki tudja, simán előfordulhat, neki is született gyermeke, hisz temérdek nővel akadt dolga. Az apja vérét örökölte, nincs mit tenni. Ha az övé az a lány? Itt megállt a tudománya, nemes egyszerűséggel száműzte fejéből ezt a gondolatot.
Továbbhajtottak hát, néhány kilométerrel távolabb alábbhagyott a véletlen közbelépése okozta sokkhatás. Akkor, kapcsolatuk megrendülésekor az a szekrénysor, és most, szánalmas menekülésükkor a színvallás elől, miszerint óriási felelőtlenséget követtek el, ez az átkozott sorompó! Csakis ezen a valószínűtlen, rémisztő hasonlóságon mérgelődtek, görcsösen markolva a kormányt.
A kislány sorsára a hátsó ülésen immár senki sem gondolt.
2022 január, első díj
