Mintha a csillag
nehézkedési csendben
valami semmi
az ami volt
csak ritka szőttesű visszhang
keringő ezüstös áram
fényhártyás téli levelek alatt
**
Nem tudni mi követ téged
mi hív
De látod az arcot a szobát
hogy felszáll
és kiúszik eléd
a december estek aranyán
És mennyi kis szépség zúzalék
a tárgyak rejtett színén
És a ház
ahol a kert
ó majdnem egy ének
ahogy a türelmes hóesés emeli
óriás tiszta falait
*
Egy-egy szemcsékig lecsiszolt hajnalk
egy dallam egy hang
távolodik és közelít
a meghitt gyermekkor helyén
s egy mindennél parányibb csillám
ahogy igéz és hív
a vizek tisztásán át
már látod
a derékig-hajú anyát
tiéd e csöppnyi kis ragyogás
tiéd a feltámadás a szélben
és az arcok és nevek
szavak
oldása kötése
mintha csak
maroknyi kéve
vagy felfoghatatlan
folytonos jelzés
korom és fény
a lélegző ikonok helyén
