Árva
Akár a rettentő álmok
kínpadjaira citált éjszakák
akár egy bűneit betűző hóesés
s a titkok fókuszaiba hajló
hajnal is
ahogy a kígyóbőrökkel
fertőzött várost felfedi
Tanúd a szél –
megtelve félelemmel
tanúd
a reménytelenséggel málházott
partokra görnyedő tömeg
fájdalmak violinkulcsain
vétkező éneked
Mintha sosem
érkeztél volna még meg
vagy bekerítetlen
városok csendje
bevert ablakok
ostromlott falak sötétje
Kürtök hatolnak elevenedbe
Mert dögszagú körben a gyönyör
a világ
a súlytalan szavak
keringőjét járja
itt áll a férfi
sáros kabátja alatt
a számkivetettség
örökös szélzúgása
íme az idegen
fagyottkék űrben
süllyedő árnyék
lehetne szög
lehetne vér
feltámadások
légüres repterén
